Halmágyi Pál szerk.: A Dontól a marosig...1943–1944. A X. és XI. makói honvédnap és találkozó 2003, 2004. A Makói Múzeum Füzetei 104. (Makó, 2005)

X. Jubileumi Makói Honvéd Emléknap és Találkozó - Babucs Zoltán: A 2.magyar hadsereg harctéri tevékenysége és a hősi halottai a Don-kanyarban 1942-1943

Mivel az új magyar harckocsigyártási program (Túrán)

4 még nem indult meg, a németek saját készleteikből kívánták felszerelni a magyar 1. tábori páncélos hadosztályt (30. harckocsiezred I-II. zászlóalja, 1. gépkocsizó lövészezred). A magyar viszonylatban jól felszerelt 1. tábori páncélos hadosztály harckocsiállománya jóval kevesebb volt a keleti fronton küzdő páncélos hadosztályokénál (102 db „Skoda" Pz. - panzerkampfwagen -38 (t) közepes-, 22 db Pz.IV. nehéz-, 7 db 1938 M. Toldi könnyüharckocsi, 21 db 1940 M. Nimród páncélgépágyú). A 2. magyar hadsereg alakulatai három kiszállítási lépcsőben kerületek ki a hadműveleti területre 1942 áprilisa-júliusa között. Egy szerelvény átlag 110 tengelyes lehetett (a tisztek Pullmann-kocsiban utaztak, a legénység és a lóállomány - vagononként 40 ember vagy 6 ló az utánpótlási anyag marhavagonokban, a vonatanyag és a harcjárművek pőrekocsikon). A frontra kiérkező 2. magyar hadsereget, csakúgy, mint a többi szövetséges hadsereget, a németek az „ Operation Blau" hadművelethez kívánták bevetni. A 2. magyar hadsereg a Don mentén kellett hogy biztosítsa a Sztálingrád és a Kaukázus felé előretörő németek balszárnyát. A kiérkezett alakulatokat fokozatosan, szinte menetből vetették be az oroszok ellen. A közel 210 km szélességű magyar arcvonalszakaszon három olyan szovjet hídfőállás is volt, melyekért 1942. július 10- szeptember 16 között több ízben ádáz harcok dúltak. Uriv, Korotojak-Sztorozsevoje és Scsucsje térségében számottevő sikert csak a korotojaki hídfő felszámolásával értek el a honvédek. Ennek az időszaknak meglehetősen súlyos volt a magyar vesztesége, hiszen a véres veszteség (hősi halott, sebesült, eltűnt, fogságba esett) 1.000 tisztet és 29.000 legénységi állományú honvédet jelentett. Az anyagi veszteség is jelentős volt fegyverzetben és szállító járművekben.

? Az 1942. szeptember 16 - 1943. január 12 közötti hadműveleti időszakot a viszonylagos csend jellemezte. Magyar részről megpróbálták az elfoglalt állások megerősítését, a szálláskörletek téliesítését, valamint a hátországtól fegyverzetifelszerelési és emberanyagerősítés kérését. Mivel odahaza félő volt, hogy magyarromán határháborúra kerülhet sor, a magyar hadvezetőség leállította a további utánpótlások kiküldését, mivel az anyaország területén maradt seregtestek megerősítésére is gondolniuk kellett.

6 Mindemellett az arcvonal cérnavékonyságúnak számított, mivel a mélységi többsoros - védelmet nem lehetett kiépíteni (egy szakasz honvéd átlagosan 1,5 km 4 Az 194l-es hadműveletek bebizonyították, hogy az 1938 M. Toldi-könnyűharckocsi nem egyenrangú ellenfele a szovjet páncélosoknak, így szükségesnek látszott magyar gyártású közepes és nehéz harckocsik sorozatgyártására (1940 M. Túrán közepes és 1941 M. Túrán nehéz harckocsi). 5 Szabó i.m. 155.0. 6 A hadsereg parancsnoka, vitéz Jány Gusztáv vezérezredes a fentiek miatt többször is benyújtotta lemondását, de ezt a Kormányzó nem fogadta el. Egyébiránt a fronton küzdő hadsereget 1942. szeptember 5-12. között vitéz Szombathelyi Ferenc vezérezredes, a Honvéd Vezérkar főnöke és 1942. október 17-19. között vitéz nagybaczoni Nagy Vilmos vezérezredes, honvédelmi miniszter is felkereste. A hadsereg égető problémáit Jány velük is tudatta, de érdemi segítséget nem kapott. 18