Halmágyi Pál szerk.: A Dontól a marosig...1943–1944. A X. és XI. makói honvédnap és találkozó 2003, 2004. A Makói Múzeum Füzetei 104. (Makó, 2005)

X. Jubileumi Makói Honvéd Emléknap és Találkozó - Szabó Péter: Don-kanyar, 1942-1943. A 2. magyar hadsereg vázlatos krónikája

teremtsenek a német 2. hadsereg ellen indítandó támadáshoz és a Harkov, illetve a Donyec-medence felé irányuló előretöréshez. A szemben álló erők bekerítése az uriv-sztorozsevojei hídfőből, illetve a magyar arcvonaltól délre fekvő Rosszos város körzetéből meginduló csoportosulásra hárult, a középütt előretörő seregtestek lekötő, illetve biztosító feladatokat kaptak. A hadmüvelet leglényegesebb eredményét a több irányból támadó szovjet csapatok Alekszejevka környéki találkozása jelentette volna. A szük területre koncentrált január 12-i szovjet felderítő jellegű vállalkozás a gyenge védőállással rendelkező 7. könnyű hadosztály arcvonalszakasza ellen indult meg, s 6-10 km-es előrenyomulást eredményezett a támadóknak. Január 13-án a német 700. páncéloscsoport s a hadtesttartalékok által megindított boldirevkai ellentámadás kudarca és az előrehozott szovjet főtámadás kibontakozása következtében válságosra fordult a kezdeti harcok által érintett magyar csapatok helyzete. A 7. könnyű hadosztály csapatai többszöri bekerítettségükből kitörve vonultak vissza nyugati irányba. A fokozatosan mélyülő és kiszélesedő szovjet áttörés miatt a 20. könnyű hadosztály déli szárnya teljesen nyitottá vált. 14. gyalogezrede ugyan még tartotta Sztorozsevojét, de 23. gyalogezredét a községtől délre teljesen körülzárták. 23/11. zászlóalja csak a tizenharmadik szovjet tömegtámadás után vágta ki magát a bekerítésből. Átkarolás fenyegette a 7. könnyű hadosztály jobb szomszédját is, mivel a főtámadást végrehajtó szovjet csapatok déli irányba kanyarodtak el. A magyar hadsereg-parancsnokság által kért Cramer-hadtest rendelkezésre bocsátása január 13-án délután részben szabad utat kapott. A német 168. gyaloghadosztálynak a szovjet bekanyarodással szemben Osztrogozsszkhoz, illetve a Potudany folyó vonalához kellett felvonulnia. Ezzel megkezdődött a hadtest elhibázott, részleges harcba vetése. A 2. hadsereg arcvonala az Uriv térségében végrehajtott szovjet támadás és annak 40 km széles és 20 km mély sikeres kiterjedése folytán 1943. január 14-én kettészakadt. Az urivi hídfőtől északra védekező III. hadtestbeli csapatokkal egyre nehezebbé vált a kapcsolattartás. Ekkor egy újabb erős szovjet támadás érte az urivsztorozsevojei Don-kanyartól délre fekvő arcvonalszakaszt. A Voronyezsi Front csapatai megindították offenzívájukat Scsucsje körzetében is, s ugyanez bekövetkezett a Don menti megmaradt olasz arcvonalon. A Scsucsjénál védekező 12. könnyű hadosztály védelme még 14-én kora délután összeomlott, estére pedig már a jobb szomszéd 19. könnyű hadosztály szabadon maradt oldalát veszélyeztették a harckocsikkal támogatott szovjet csapatok. Az ellenség két sikeres áttörése és az azt követő átkaroló hadmozdulatok következtében az urivi és scsucsjei betörés közé eső doni arcvonalszakasz, a 10. és 13. könnyű hadosztályok állásainak védelme kritikussá vált. Mindkét seregtest súlyos harcok után az urivi áttörést követő 3-4. napon adta fel eredeti védőállását, s Osztrogozsszk körzetébe vonult vissza. Január 15-ét követően új szovjet hadművelet előkészületei kezdődtek meg. Erre lehetőséget kínált az urivi áttörés nyomán keletkezett hézag, melyen keresztül a szovjet csapatok a magyar III. hadtest bekerítése mellett a német 2. hadsereg 12