Nacsa Imre: A makói atlétika 1947–1973. A Makói Múzeum Füzetei 103. (Makó, 2004)

Emlékezések

Minden idejét a sportra áldozta. Kezdte korán reggel a gyógytornával, folytatta délelőtt a tanítással a gimnáziumban, majd következett délután az estébe nyúló edzés. Hétvégeken pedig vitt bennünket a versenyekre. Ezek az utazások mindig nagy élményt jelentettek. Miközben zötyögtünk a vonaton, minden szóba került. Sok könyvet az ő hatására olvastam. Ma is emlékszem az első könyvre, amit tőle kaptam kölcsön, A Theseus ifjúsága volt. Azóta is imádon a görög mitológiát. A komolyzenét is általa szerettem meg. Téli edzéseken, hogy ne legyen unalmas a „ munka ", mindig szólt a zene. (Akkor ez nem volt szokás.) Ilyen zenékre emlékszem, Gershwin: Kék rapszódiája, vagy d'Albert: Hegyek alján. Még valamit: mivel Édesanyám - édesapám halála után (1956) - testvéremet és engem egyedül nevelt, a „ Tanár Úr " és a sport nélkül nem járhattam volna be az országot. És még egy apróság: O tanított meg bennünket, szerintem többünket, a társasági viselkedésre (úgymint szállodában, étteremben stb.). A szakmai része az edzéseknek mindig változatos volt, és az akkor legmodernebb edzés-technikát alkalmazta. Hogy kicsit elcsépelt kifejezést használjak: a „ Tanár Úr" mindig ,,naprakész" volt. Azt hiszem, hogy mindannyian, akik testnevelők lettünk, sokáig a Tőle tanultakból,, éltünk". Itt jegyezném meg, hogy „ munkánk" nagyon kemény volt (10000 m futás télen hóban, lépcsőzés az „ utolsó szuszig", súlyzózás roskadásig) és sorolhatnám. De tudtuk, hogy meg lesz az eredménye: egészség, kitartás, és majd felállhatunk esetleg a dobogó valamelyik fokára. Nem utolsósorban ezen kívül még a ,, Tanár Úr" azzal is törődött, hogy eredményeinket elismertesse szélesebb körben is, hiszen ez ad erőt a további munkához. Az elért eredményeinket hétfőn bemondta az iskolarádió, a keddi megyei újságban pedig mindig megjelent egy kis cikk a hétvégi versenyekről. Edzőnk munkáját kollégái is elismerték, ezt bizonyítja, hogy hétfőn nem feleltettek bennünket, és dolgozatot sem írattak. (Sokszor vasárnap késő éjjel értünk haza.) E kis visszaemlékezés végén leszögezhetem, hogy Nacsa Imre tanár úr rendkívül sokoldalú, széles látókörű, művelt ember. Már akkor megvalósította az úgynevezett „komplex oktatást és nevelést" - amiről mostanában sokat lehet hallani. Ennek következtében sok művelt, sokoldalú, kemény akaratú tanítvány kerül ki „a keze közül". Ezeket az utolsó mondatokat nagyon hangsúlyoznám, mert két gyermekem iskoláztatása során, és más forrásokból is azt tapasztalom, hogy ez a „pedagógus típus ", amelyet Nacsa Imre képviselt oly ritka, mint a fehér holló! Özv. Kálmán Jánosné (Görbe Irén) 185