Halmágyi Pál szerk.: Kossuth Lajos és Dobsa Lajos emlékezete. A IX. Honvéd Emléknap előadásai. A Makói Múzeum Füzetei 102. (Makó, 2003)

Trogmayer Ottó: Ünnepek végén. A Kossuth-emlékév bezárása

Nemcsak a magyarok, hanem a németek, britek, s az új világ új szemléletű, erkölcsű polgárai számára is az lett, számunkra pedig példa, hogy nem az olcsó siker útját választotta, hanem a száműzetés keserű kenyerét, a haza hasznát tartva szem előtt. Konföderációs tervei most, százötven év múltán valósulnak meg, talán többet is tudhatna Európa arról, hogy ahova most törekszünk, azt másfél évszázaddal ezelőtt már kitalálta valaki. Csak-hát akkor is ellenünk volt mindenki a környéken, a maguk szemével nézve, s vélve, jobb lesz nekünk, ha elvesszük a másét. Persze nem így lett, ámde nem érdemes a múlt kínjain borongnunk, váquk a rég remélt jót, törekedjünk a megérdemelt szebb jövő felé. Teljes szívvel érezzük át közös ünnepeink áhítatát, adjon példát a márciusi forradalom vezérének sorsa, „ki a nemzet sorsába vetett hitét elveszíti, maga is elveszett." Aki bízik, előbb-utóbb a győzelem babérját viselheti. Legyen példa mindenki számára ez az esztendő, s igaz ugyan, hogy Kossuth Lajos az a magyar férfi, akinek az egész világon megtalálható kőbe avagy bronzba álmodott alakja, hiszem, hogy igazi emléke bennünk, a nemzet szívében él tovább. Kívánom, hogy legyen szerény, de őszinte ünnep, - éppen a Kossuth-év tanulságai nyomán minden megemlékezés, melyet mai világunkat létrehozó nagy elődeink emlékének szentelünk.