Halmágyi Pál szerk.: Kossuth Lajos és Dobsa Lajos emlékezete. A IX. Honvéd Emléknap előadásai. A Makói Múzeum Füzetei 102. (Makó, 2003)

Tóth Ferenc: Az író Dobsa Lajos

Annak ellenére, hogy Dobsa stílusa lebilincselő és fordulatos, nyelve választékos, párbeszédei életszernek, 1870 körül szinte egyik napról a másikra lekerültek darabjai a szírilapokról. Ma már kimondhatjuk, művei drámatörténeti emlékké váltak. Darabjai egy bizonyos korszak szellemi igényeit elégítették ki. A kiegyezés kora új közízlést hozott. A körülötte váratlanul kialakult érdektelenség okai között első helyen áll, hogy Dobsa nem tudott megújulni. És vajon, miért lepte be a por egykori sikeres darabjait is? Minden bizonnyal azért, mert minden műve kizárólag saját korához szólt, nem volt általános érvényű mondanivalója. Hiába volt Dobsa írástechnikailag képzett, hiába hatotta át munkáit a pergő, fordulatos cselekmény, vagy éppen a szellemesség, ötletesség, netán az éles kritika, mondanivalójában megrekedt. Szigligeti Ede feltalálta a népszínművész, Csiky Gergely társadalmi drámáiban megteremtette a realista ábrázolást. Elszigetelődéséhez az is hozzájárult, hogy vetélytársa, Szigligeti Ede könnyebben alkalmazkodott a mindenkori helyzethez. Amikor a Nemzeti Színház felügyelői tisztsége megüresedett, kettőjük között dőlt el, hogy ki legyen az intendáns. Előbb Dobsának volt nagyobb esélye, végül mégis Szigligeti maradt felül. így Dobsa visszavonult. Makó megbecsüli Dobsa Lajos életművét. Születésének centenáriumán Diószeghy András, a kereskedelmi iskola igazgatója disszertációban dolgozta föl pályáját. 1959-ben a könyvtár felvette a Dobsa nevet, és emléktáblát állítottak tiszteltére. 1969-ben a múzeum előterjesztésére a belvárosi temető mellett utcát kapott. Születésének 150. évfordulóján a múzeum tudományos emlékülést tartott és kiadványt jelentetett meg. 1998-ban a városi önkormányzat fölállította a szoborparkban Lantos Gyöngyi Dobsa-szobrát. Az idén Gilicze János kezdeményezésére az önkormányzat megkoszorúzta Dobsa sírját Kosgyánban halálának 100. évfordulóján. Mi mondunk szép és őszinte szavakat Dobsáról, diákjaink rendre megkoszorúzzák szobrát vagy emléktábláját, de a makói drámatörténet legnagyobb alakját nem az alkotásain keresztül kellene újra fölfedeznünk? Salamon Ferenc irodalomtörténész Dobsának IV. László tragédiáját a legjobb magyar történeti drámák közé sorolta; nem kellene ezt a Hagymaházban bemutatni hasonló dramaturgiai műtéttel, ahogyan Vörösmarty Czilley és a Hunyadiak című művénél tették? Most a Kossuth bicentenárium során nem áldozhatnánk néhány tízezer forintot, hogy Dobsának a francia februári forradalomról írt klasszikus értékű nagyriportját hasonmásban kiadjuk? Vagy nem jött még el az ideje, hogy a ma bemutatásra kerülő történelmi olvasókönyvhöz hasonlóan diákjaink kezébe adjunk egy irodalmi olvasókönyvet, amelyben a város rendkívül gazdag irodalmi emlékeire összpontosítanánk a figyelmet? Gazdag ez a város művelődéstörténeti emlékekben. A jelenben és jövőben is akad bőven tennivaló. 28