Halmágyi Pál szerk.: Kossuth Lajos és Dobsa Lajos emlékezete. A IX. Honvéd Emléknap előadásai. A Makói Múzeum Füzetei 102. (Makó, 2003)

Tóth Ferenc: Az író Dobsa Lajos

Tóth Ferenc Az író Dobsa Lajos A Petőfinél egy évvel fiatalabb Dobsa Lajos a szülői házból francia szellemiséget és kultúrát hozott magával. Édesanyja, Dubois Amália francia-belga eredetű. Nevelője, de Berry vívómester büszke Bourbon származására. 15 éves koráig magán nevelésben részesült. Debrecenben jogot tanult. Anyanyelvi szinten elsajátította a latin, német és francia nyelvet. Tanulmányai befejeztével Csanád megye tiszteletbeli aljegyzőjeként, mint joggyakornok, részt vesz az 1843^4-i pozsonyi országgyűlésen. Megismeri a pezsgő pozsonyi életet, barátságot köt a magyar reformnemzedékkel. Mint egy romantikus regényhős, társaságok kedvence, szerelmek hőse, eszmék megszállottja lesz. Az országgyűlés berekesztése után beáll színésznek. Vidéki városok mellett 1845. február l-jén a pesti Nemzeti Színházban is föllép. Petőfivel nem csak jó barátságba kerül, de egy ideig együtt is laknak. Huszonegy éves korában nyakába veszi a világot. Egy ideig Németországban kóborol, onnét Londonba megy, megtanul angolul is, majd elérkezik a romantikus szellem fővárosába, Párizsba. A publicista Mint tehetséges ifjú előtt nyitva állt az érvényesülés útja. A történelmi események döntik el, hogy az irodalom, mégpedig a riportírás, közelebbről a politikai publicisztika területén hasznosul tehetsége. Párizsban tartózkodik '48-ban, a februári forradalom idején. Dobsa hírlapi cikkekben számolt be a magyarországi lapokban a francia forradalom eseményeiről. Itteni élményei alapján, mint szemtanú írja meg Az 1848. évi francia forradalom c. munkáját. Hétköznapi hősei mintha Victor Hugo regényeiből léptek volna ki. Nézzünk néhány példát! Egy fiatal fiú őrzi a barikádot, melyet ő maga is segített építeni. Sorkatonaság közeledik, s ő magára marad. Fölragadja a nemzeti zászlót, s a barikád tetejére ugorva térdre ereszkedik. „A katonák célba veszik. A fiú nem veszti el lélekjelenlétét, de beburkolja kebelét a zászló lobogójával, s mellére mutatva határozott hangon szól: ide, csak ide! Lőjj, ha van bátorságod, lődd meg nemzeti zászlódat, hogyha francia vagy! Egy polgár tanúja az egésznek, meglágyul e jelenetre, fölmászik, a fiú elébe lép, s mellét kitárva így szól: Fegyveres katonák, gyilkoljátok meg fegyvertelen polgártársatokat! De a katonaság leeresztette a fölvont fegyvert, egyetlen egy se lőtt, visszavonultak." „A kezedet! - szól egy haldokló, fiatal barátjához. - Megállj, csak egy pillanatra, míg meg nem bosszultalak! S csak miután lelőtte ennek gyilkosát, szorította meg barátja hidegülő kezét. Meg vagy bosszulva, barátom! - Köszönöm! - hörögte a haldokló lelkét kilehelve." — „Egész kapukat tépnek le bankádnak, a kövezetet szaggatják, a gyógyszertárakban puskaport csinálnak, s míg egy részök a templomok tetejéről 23