Halmágyi Pál: Makó a dualizmus és forradalmak korában. A VIII. Honvád Emléknap és a Levéltári Napok makói előadásai. A Makói Múzeum Füzetei 101. (Makó, 2002)

Szabó Pál Csaba: Vármegyei rendszer és választókerületi beosztás összefüggései a dualizmus-kori Magyarországon

törvényhatóság két képviselőjét közös választókerületben kell megválasztani. A kiegyezést követően még mindig csak az erdélyi megyékben alakultak meg a választókerületek, a székely és szász székek, a két képviselőt küldő erdélyi városok egy része - területileg nem elkülönített módon - mint törvényhatóság választotta országgyűlési képviselőit.

3 A kiegyezés után a választókerületi beosztást elsőként a Magyarország és Erdély egyesülését újra kimondó és részletesen szabályozó 1868. évi 43. tc. - Naszód vidék országgyűlési képviseltetése kapcsán - változtatta meg. Naszód 1848 előtt a magyar országgyűlés által törvényhatóságként elismerést nem szerzett, így az 1848. évi erdélyi 2. tc. képviselőküldési joggal nem ruházta fel. Az erdélyi határőrvidék legösszefúggőbb területe - a Beszterce vidékétől Doboka, Kolozs és Torda megyétől elszakított hajdani II. oláh gyalogezred volt, amelyet éppen ezért - területi egybefüggősége okán - a Bach-rendszer bukása után külön közigazgatási egységgé szerveztek Naszód vidék néven.

4 Naszód először 1863-ban a nagyszebeni országgyűlésre küldött képviselőt és ezt a képviseletet örökölte 1867-ben a magyar országgyűlés. Mivel az erdélyi határőrvidék megszűnésével Naszód vidéke elismert köztörvényhatósággá alakult, így az Erdélyben érvényes választási törvény - az 1848. évi erdélyi 2. tc. általános rendelkezései alapján, két képviselő küldésének jogát elismerve Erdélyben a megválasztott képviselők száma 75-re emelkedett.

5 A kiegyezést követően a választókerületek aránytalan beosztása a kérdéskör politikai súlyára is tekintettel a választójogi reformok kiemelt területét jelentették. Bár a Tóth Vilmos belügyminiszter által az 1871 őszén előterjesztett „az 1848. évi V. és erdélyi 1848. évi II. tc.-ek módosításáról és pótlásáról" című törvényjavaslat az utolsó, 1869-es választásokkor létező választókerületeket és választási székhelyeket „további intézkedésig" - egy kivételtől eltekintve

6 - változatlanul fenntartani kívánta, mégis a törvényjavaslat parlamenti vitája a választókerületi reformok elodázhatatlanságát bizonyította. A vitában Orbán Balázs a képviselőház egyöntetű véleményét tolmácsolva a legfontosabb, legsürgetőbb kérdésnek nevezte a kerületi reformot: „kétségtelen, T. ház, hogy a sietve alkotott 1848-iki választási törvénynek vannak hiányai, hogy azokat az idő részben túlszárnyalta; de ha azokat komolyan helyre akarjuk pótolni nem a legutoljára következő választási eljárással, hanem a választó kerületek új és igazságos kikerekítésével kell vala kezdenünk... így anomaliák, így a lényegbe 3 Képviselőházi Napló 1872-1875 XI. kötet. 258. 1. 4 Edelényi Szabó Dénes: Magyarország közjogi alkatrészeinek és törvényhatóságainak területváltozásai. Magyar Statisztikai Közlemények 1928. 6. sz. 690-694.1. 5 1868. évi XLIII tc. Magyarország és Erdély egyesítéséről. Magyar Törvénytár 1836-1868, Budapest 1896. 486.1. 6 Eszerint „a nagy-kikindai kerület az 1870. 42. t. cz. 88. §-a által a törvényhatóságok sorában fölvétetvén, a területén fekvő községek Torontálmegyétől, hova eddig választási tekintetben tartoztak, visszacsatoltatnak. Ennélfogva jövőre Torontálmegye nyolcz, a kikindai kerület Kikinda városával együtt két képviselőt küld, s az alakítandó két választó kerület egyikének Nagykikinda, másikának Bassahid lesz a főhelye. A községeket e két választó kerületbe a törvényhatóság meghallgatása mellett, a ministerium osztja be. Egyebekre nézve az 1869-ki választó kerületek és főhelyek a törvény további intézkedéséig érintetlen maradnak." Kéviselőházi Irományok 1869-1872. XI. kötet, 139. 1. 6