Halmágyi Pál: Makó a dualizmus és forradalmak korában. A VIII. Honvád Emléknap és a Levéltári Napok makói előadásai. A Makói Múzeum Füzetei 101. (Makó, 2002)

Szabó Pál Csaba: Vármegyei rendszer és választókerületi beosztás összefüggései a dualizmus-kori Magyarországon

vágó visszásságok fönntartása mellett puszta külsőségek s eljárási módozatok megszabására szorítkozni, s csak ezzel kezdeni meg az alkotást, valójában alig nevezhetni komoly és higgadt eljárásnak."

7 A legnagyobb anomáliák az erdélyi választókerületi beosztásnál mutatkoztak, a beterjesztett törvényjavaslat viszont azzal az indoklással hárította el az azonnali beavatkozást, amely a következő évtizedekben a status quot védő kormányzati érvekben leggyakrabban előfordult, nevezetesen a választópolgárokra, a választási cenzusokra (benne hangsúlyozottan a földadó cenzusra) vonatkozó teljes körű statisztikai felmérések hazai hiánya és az erre alapozott, szisztematikus választási reform végrehajthatóságának korlátozottsága és időszerütlensége: „Én a kerületek igazságos felosztását csak úgy képzelem, ha a képviselők száma helyes arányba hozatik a választók számával, vagyis ha ugyanannyi választó küld Árvából egy képviselőt, mint a mennyi választó Torontálból egyet. No már kérdem, lehet-e a választók számát és a szerint a választókerületeket eképp meghatározni addig, míg egy helyes, catasterre alapított cenzus meg nem állapíttatik? Nem lehet. Miután pedig arra nem vagyunk képesek; nem lehet a kerületek igazságos felosztását sem eszközölni, hacsak ismét egy új provisoriumot megállapítani nem akarunk" - magyarázta az előterjesztő, Tóth Vilmos belügyminiszter.

8 Ennek ellentmondva, az ellenzék a választókerületi aránytalanságok fenntartása és a reform elodázása mögött közvetlen, nyers politikai érdekeket látott megjelenni: „szükség esetére reáparancsolnak egy kis választókerületre, vagy egy pár száz forinttal megvásárolják, hogy ezt vagy amazt válaszszák meg képviselőnek, kit a kormány oda lök. S így azután Erdély lenne éléskamra a politikai szükségletnek táplálására, ez s más nem lehet az ok."

9 Az ellenzéki Tisza Kálmán az 1848-as választási törvények legnagyobb hibájaként állapította meg, hogy Erdélyben gyakorlatilag - a népképviselet elvével ellentétesen - megengedték, hogy az országgyűlési választások törvényhatóságok és nem választókerületek szerint történjenek, „...az 1848-dik törvényhozás legalábbis menthető, ha tekintettel az akkori viszonyokra, - az erdélyi törvényhozásról beszélek most, mert az alkotta ezen törvényt, - mondom, ha tekintettel az akkori viszonyokra mindenekelőtt azt tartotta szem előtt, hogy semmi olyat ne tegyen, mi által már akkor magát sejtetni engedő küzdelmek idejére elidegeníthetné azokat, kikre legelsősorban kellett számítania. De ma már a joggyakorlat a jogi élvezet folytán sokkal érzékenyebb a sérelem azokra, kiken ezen igazságtalanság történik. A másik résznek pedig ideje volt belátni, hogy nem szabad a maga számára oly előjogot követelni, mely ellenkezik azon jogegyenlőségi elvvel, melynek különben ő maga is annyit köszön; és így ha általában ma a választási törvényhez hozzányúlunk; én legalább részemről lehetetlenségnek tartom, hogy ily nagy igazságtalanság továbbra is érvényben maradjon."

1

0 7 Orbán Balázs felszólalása. Képviselőházi Napló 1869-1872 XXI. kötet, 302. I. K Tóth Vilmos belügyminiszter felszólalása. Képviselőházi Napló 1869-1872 XXI. kötet, 224. I. y Csiky Sándor felszólalása. Képviselőházi Napló 1869-1872 XXI. kötet 344. 1. 1

0 Tisza Kálmán felszólalása. Képviselőházi Napló 1869-1872 XXI. kötet 212.1. 7