Halmágyi Pál: Makó a dualizmus és forradalmak korában. A VIII. Honvád Emléknap és a Levéltári Napok makói előadásai. A Makói Múzeum Füzetei 101. (Makó, 2002)

Szabó Pál Csaba: Vármegyei rendszer és választókerületi beosztás összefüggései a dualizmus-kori Magyarországon

SZABÓ PÁL CSABA A vármegyei rendszer és a választókerületi beosztás összefüggései a dualizmus-kori Magyarországon A vármegyék a dualizmus-kori Magyarország polgári államszervezetében is sok tekintetben megőrizték korábbi kitüntetett szerepüket. A dualizmus időszakában a vármegyei törvényhatóságok közjogi korporációi gyakorolták és biztosították a végrehajtó hatalom jelentékeny részét, szabályrendelet-alkotási joguk alapján pedig döntő tényezői voltak a partikuláris-önkormányzati jogalkotásnak. A dualizmus-kori választójogi szabályok a választójog anyagi és eljárásjogi szakaszában egyaránt kiemelkedő szerepet tartottak fenn a vármegyének és a megyei hatóságoknak. A dualizmus időszakában a legtöbb választót választójoghoz segítő - földadót szabályozó - XÁ úrbéli telkek meghatározásában a megyei alispánnak kiemelkedő szerepe volt. A választásokat levezénylő legfontosabb választási szerv, a központi választmány gyakorlatilag az éppen aktuális megyei politikai viszonyok alapján állt össze. A választójogi törvény ún. „régi jog" intézménye, mely szerint „politikai élvezetet azoktól, kik annak eddig gyakorlatában voltak, elvenni, a jelen országgyűlés hivatásának nem érezhetvén, mindazok, kik a megyékben és szabad kerületekben az országgyűlési követek választásában eddig szavazattal bírtak, e jog gyakorlatában ezennel meghagyatnak", ugyancsak hasonló értelmezésekre adott lehetőséget.

1 Az 1848-as választójogi szabályozás egyik fontos intézkedése a területileg elhatárolt, egy képviselőt választó választókerületek kialakításának intenciója volt. Az 1848-as választójogi törvényekben és a kapcsolódó jogszabályokban fellelhető rendi viszonyokkal való jogfolytonosságot erősítő részek és következetlen megfogalmazások azonban azt eredményezték, hogy a választókerületi beosztás területi elve mellett a kerületek régi rendi-hatósági joga is tovább élt. A területi alapra helyezett választókerületek kialakítása szakaszosan és több lépcsőben valósult meg. Az erdélyi választási rendszert kialakító 1848. évi 2. tc. expressis verbis mellőzhetővé tette a választókerületi beosztást. A törvény 8. §-a tulajdonképpen kivételes eljárásként írta le a választókerületek megalakításának szükségességét: „a hol a törvényhatóság a szózatlás közbeni rend fenntartása érdekében szükségesnek találja, minden egyes követ választására külön választókerület alakíttathatik, tekintettel a területi és népességi arányra".

2 A megengedő törvényi szabályozás nyomán az erdélyi városok, székek és törvényhatóságok választókerületekre történő felosztása 1848-at követően vontatottan haladt. Az illetékes választási bizottságok gyakran döntöttek ügy, hogy az érintett ' 1874. XXXIII. tc. Az 1848. évi V. és erdélyi 1848. évi II. tc.-ek módosításáról és pótlásáról. Magyar Törvénytár 1872-1874. Budapest 1896. 101.1. ' 1848. évi erdélyi II. tc. A legközelebbi közös hongyűlésre küldendő követek népképviselet alapjáni választásáról. Magyar Törvénytár 1836-1868, Budapest 1896. 263. 1. 5