Halmágyi Pál: Makó a dualizmus és forradalmak korában. A VIII. Honvád Emléknap és a Levéltári Napok makói előadásai. A Makói Múzeum Füzetei 101. (Makó, 2002)

Imolya Imre: A Návay-per a mai jogász szemével

esetben felelősségét megállapította. Részletes bizonyítást folytatott a bíróság a vádlott kíméletlen és határozott, sőt elvakult vezetői módszereiről, a gyilkosságok elkövetésére alkalmas személyek kiválasztásában betöltött meghatározó szerepéről, és nem maradt kétség afelől, hogy magatartása meghatározó volt abban, hogy a sértetteket féktelen bosszúvágytól vezérelve megölték. A tanúk és a vádlott-társak vallomásai ezt térben és időben egyaránt alátámasztották. Nagy Péter III. r. vádlottnak az eseményekben való részvételét szintén bizonyítottnak látta a bíróság, részben a vádlotti beismerés, részben az egyéb lefolytatott bizonyítás eredményeként 4 rendbeli bűnsegédként elkövetett gyilkosság bűntettében, bár a vád az ő esetében is felbujtói magatartás volt. A bíróság részletes indokait adta annak is, miért állapította meg Tóth Béla vádlott felelősségét a személyes szabadság megsértése bűntettében - a túszok jogellenes elfogása - annak sértettenként különböző alakzataiban, annak ellenére, hogy a vádlott mindvégig tagadta ezek elkövetését, és a tanácsköztársaság vezető szervei által kiadott utasítások, rendeletek végrehajtásáról beszélt. A bíróság az ilyen rendeletek létét nem vitatta, azok végrehajtási módját, a végrehajtó tevékenységének minőségét és mértékét vizsgálta. Mivel a bíróság szerint Tóth Béla vádlott önállóan döntött Makón a túszok elfogásáról és összeszedéséről, és ennek eredményes végrehajtása érdekében minden lehetséges és szükséges intézkedést meg is tett, e tekintetben büntetőjogi felelőssége megállapítást nyert. A bíróság a rablásokat és zsarolásokat illetően az alábbiakat állapította meg: A bíróság e körben a sértett tanúk vallomásait fogadta el, akik valamennyien Tóth Béla és társai terhére vallottak, akik durva, erőszakos módon, felfegyverkezve, a sértetteket életveszélyesen megfenyegetve raboltak ki pl. ékszerüzletet és akartak autókat elvinni. A bírói ítélet kiemelkedő szerepét állapította meg Tóth Béla vádlottnak abban a tekintetben is, hogy az ő személyes irányítása alatt történt előbb Makó, majd Vásárhely erőszakos, fegyveres erő igénybevételével, ill. annak kilátásba helyezésével történő kiürítése, különösen annak tudatában, hogy a végrehajtás érdekében az esetleg felmerülő akadályokat fegyverrel, erőszak alkalmazásával és mindenáron leküzdjék, rábírva ily módon másokat, az igazi elkövetőket, hogy ne csak élelmiszert, hanem pénzt, ékszert is raboljanak a teljes mértékben kiszolgáltatott emberektől. A bíróság nem fogadta el azt a védekezését, mely a kiürítéshez tartozó feladatnak tekintette a túszok összeszedését, a pénz, ékszerek, katonai felszerelési tárgyak, autók, élelmiszerek és egyéb közszükségleti cikkek elszállítását, s aminek egyértelmű ideológiája „burzsujoktól sokat, proletároktól keveset kell elvenni" volt. A bíróság azt is megállapította, hogy bár a rablásból és a zsarolásból származott ingóságok jelentős részét a tanácsköztársaság rendelkezésére bocsátották, a vádlottak saját hasznukra is tartottak meg belőle, sőt Makón Tóth Béla vádlott saját beismerése alapján - jelentős mennyiségű rablott pénzt is szétosztott az emberei között, ill. jelentős összeget és értékeket saját részére is megtartott. Miután a bíróság büntethetőségi akadályt nem észlelt, nem fogadta el a védelem és a vádlottak kényszerhelyzetre való hivatkozását, ezért büntetéseket kellett kiszabnia. 56