Halmágyi Pál: Makó a dualizmus és forradalmak korában. A VIII. Honvád Emléknap és a Levéltári Napok makói előadásai. A Makói Múzeum Füzetei 101. (Makó, 2002)
Imolya Imre: A Návay-per a mai jogász szemével
értelműen bizonyítást nyert, hogy az elfogottak, a túszul ejtettek gyorsan megtudták, hogy olyan társaság kezei közé kerültek, akik között terroristák voltak, és a vonat velük még el sem indult Makóról, de már azzal fenyegették őket, május l-jén a pesti lámpavasakat fogják díszíteni. A vonaton utazó foglyoknak durva bántalmazásokat kellett elszenvedniük. Vásárhelyen, a kissé távolabb kivégzett öt sorstársuk holttestét is meg kellett nézniük a vagonokból. A Vásárhelyen elfogottaknak és a vonatra felszállítottaknak előzetesen végig kellett nézniük a Weisz testvérek és Havas Henrik „elítélése" durva ceremóniáját, majd kivégzését, a holttesteknek a vonatból való kidobását, ezt követően a Návay testvérek és dr. Kiss Béla kivégzését, sőt Budapestre érkezésüket követően el kellett szenvedniük, hogy nyomozást indítottak ellenük a Vásárhelyi Kálmán megölésében való részvétel miatt. A bíróság mindezen körülmények alapján a személyes szabadság megsértését sanyargatással elkövetettként minősítette. A bíróság a Návay testvérek és dr. Kiss Béla sérelmére elkövetett gyilkosságokkal kapcsolatosan az alábbiakat állapította meg tényállásként: A Návay család két tagját ismeretlen terroristák hurcolták el 1919. április 26ról 27-re virradóan Földeákról, és túszként kívánták elszállítani, ezért tették fel őket még reggel a Vásárhelyre tartó vonatra, dr. Kiss Bélát pedig Szentesen 28-án fogták el ismeretlen személyek és tették fel ugyanerre a vonatra. Meggyilkolásukra a kiskunfélegyházi állomáson került sor, megaláztatások sorozata után lőfegyverrel és Návay Iván esetében rohamkéssel is. A bíróság azt vizsgálta, terheli-e ebben bármilyen felelősség Engi Sándort, és hosszas, alapos bizonyítás eredményeként megállapította e bűncselekmény elkövetésében tettestársi felelősségét. Engi bűnösségét mindvégig tagadta, csak kis részletekben vallotta magát felelősnek, vallomása szerint ő csak jelen volt - bár tudott a gyilkosságokról -, de azokban nem részes. A védelem legfőbb bizonyítéka egy bizonyos Janovics János tevékenysége volt, akit a budapesti királyi törvényszék többrendbeli gyilkosságért, közte az említettekért is elítélt, így - a védelem szerint - Engi azokat nem tehette. A bíróság e tekintetben viszont azt állapította meg, csak utalva a másik ítéletre - hogy úgy időben, mint a helyszínen a tanúk és a vádlott-társak vallomása alapján Janovics bűnösségének megállapítása nem zárja ki Engi Sándor ugyanazon bűncselekmények miatti felelősségét. Ugyancsak hivatkozott a védelem arra, hogy egy Róth nevű terrorista döfte a rohamkést Návay Ivánba, és nem Engi Sándor. E vallomást azonban a bíróság a bizonyítás eredményeként szintén kizárta, rögzítve úgy Janovics, mint Róth vallomására vonatkozóan azok ellentmondásos jellegét, hogy e két személy többszöri kihallgatása során más-más formában adta elő az eseményeket. Megállapította azt is, hogy e gyilkosságokat legalább 5-6 fő követte el, köztük a más ügyben elítélt Janovics és Engi Sándor is, a többiek sajnos ismeretlenek maradtak. Ugyancsak részletesen vizsgálta a bíróság Tóth Béla (álnéven Anocskai András) tevékenységét az ügyészi vád szerinti 11 rendbeli felbujtóként elkövetett gyilkosságok vonatkozásában. A részletes és körültekintő bizonyítás eredményeként mind a 11 személy tekintetében úgy értékelte a vádlottnak a konkrét eseményeket megelőző és az események ideje alatt tanúsított magatartását, hogy azzal szándékosan hozzájárult halálukhoz, és ha nem is felbujtóként, de bűnsegédként valamennyi 55
