Halmágyi Pál: Makó a dualizmus és forradalmak korában. A VIII. Honvád Emléknap és a Levéltári Napok makói előadásai. A Makói Múzeum Füzetei 101. (Makó, 2002)

Imolya Imre: A Návay-per a mai jogász szemével

szabadság megsértéséért a bíróság elé. A történeti tényállás ismert, felderíthető és tisztázható volt, a tanúk is ismertek voltak, még ha az emlékezet néha véges is, csak éppen az elkövetők jó része maradt felderítetlen. Már a nyomozás tisztázta a bűnösségi körülményeket, a büntethetőségi akadályokat - hozzávetőlegesen az okozott károk nagyságát -, és minden egyéb olyan körülményt, amely alapján a törvényszéki eljárás megindítható volt. A jogi alapot pedig a 4039/1919 ME. számú rendelet biztosította. A B. 7164 / 1920. sz. szegedi királyi törvényszéki ítélet néhány adata: (Az eljárás teljes anyaga jelenleg is megtalálható a megyei levéltárban.) A bíróság Markovich Iván királyi ítélőtáblai bírói címmel és jelleggel felruházott királyi törvényszéki bíró, elnök vezetésével 4 fő rendes - un. szavazó bíróból és 1 póttagból álló tanács volt, amely mellett felváltva 2 jegyző dolgozott. A tárgyaláson a vádat mindvégig Zobay Ferenc királyi ügyész közvádló képviselte. A tárgyalás helye Szeged mellett Makó, Hódmezővásárhely és Szentes volt. A per 1921. március 16-án kezdődött és 1921. július 19-én fejeződött be. Megismerve a 8 kötetes bírósági anyagot, elismerésre méltó feszített munkatempóban dolgozott a bíróság. A tárgyalási napok száma összesen 73 volt, 3 és fél hónapon keresztül szinte minden munkanapon folyt a bizonyítási eljárás. A tárgyaláson kihallgatott vádlottak száma 39 volt. A védelmet összesen 26 ügyvéd látta el, közülük többen is a kirendelést személyes érintettségre hivatkozva visszautasították. A tárgyalás kezdetén 11 napig csak a vádlottakat hallgatta ki a bíróság, ezt követően 51 napig csak tanúkat - összesen 436 személyt, hajói számoltam - hallgatott meg, az ügyész 2 napon keresztül tette meg végindítványát, a védők 6 napon keresztül mondták el védőbeszédeiket, a vádlottak pedig 3 napon keresztül nyilatkoztak az utolsó szó jogán. Az ügyész végindítványában kérte valamennyi vádlott terhére a lázadás valamely tényállása alapján és - csak ezekkel halmazatban - a különböző vagyon elleni, és a személyi szabadság sérelmére elkövetett bűncselekményekben való bűnösség megállapítását, ugyanakkor 4 vádlott ellen például bűnsegédként elkövetett gyilkosság miatt emelt vádat elejtette. A bíróság a 39 vádlott közül 31 személyt bűnösnek mondott ki, és 8 vádlottat bizonyítottság hiányában felmentett részben, ill. teljes egészében az ellenük emelt vádak alól. Az ítélet 1921. július 19-én került kihirdetésre és a záradéka szerint az a már hivatkozott miniszterelnöki rendelet alapján azonnal jogerőssé és végrehajthatóvá vált. A halálraítélt Engi Sándor kegyelmet nem kért, a védőnek a kegyelmi kérvény előterjesztésére 3 napos határidő állt rendelkezésére, aki azt elő is terjesztette. A halálbüntetéssel sújtott Engi Sándor ítéletének végrehajtásáról a bírósági ügyirat csak annyi utalást tartalmaz, hogy a B.III 3498/1921/104 sz. - 1922. január 14-én kelt - a szegedi törvényszék elnökéhez címzett kúriai leirat szerint Horthy kormányzó 1922. január 5-én a kegyelmi kérvényt elutasította, és ennek alapján kérte az elnök szabályszerű eljárás iránti azonnali intézkedését. 50