Halmágyi Pál: Makó a dualizmus és forradalmak korában. A VIII. Honvád Emléknap és a Levéltári Napok makói előadásai. A Makói Múzeum Füzetei 101. (Makó, 2002)

Pölöskei Ferenc: Makó város országgyűlési képviselője a kiegyezés korában. Justh Gyula

„Tisza éppoly bornírt, mint Justh, és szerencsétlenségünk, hogy a viszonyok úgy alakultak, miszerint politikai helyzetünk ma ennek a két fanatikusnak a magatartásától függ" - írta Návay Lajos naplójában.* Végeredményben tehát az 1910-es évek első felében sem a kiszélesedő választójogi, sem az induló köztársasági mozgalom nem jelentett reális alternatívát az új keletű és tartalmú határozott, elszánt kormányzati rendszerrel szemben, még ha bennük sok olyan előremutató elemet, tiszta, őszinte jószándékot találunk is, amelyek a történelem későbbi szakaszában megvalósultak. Justh Gyula ugyanakkor egyre többet betegeskedett, és 1917. október 9-én Budapesten elhunyt. Ady táviratban búcsúzott a „nagy magyar kemény és tiszta embertől." A Népszava pedig így írt róla: „Ez az első eset, hogy a magyar munkásság polgári politikus sírját állja körül." Örökét Károlyi Mihály vette át. ' Návay Lajos politikai jegyzetei (1910-1912). Közreadják Gilicze János, Vígh Zoltán. Békéscsaba, Szeged. 1988. 245. 29