Halmágyi Pál: Makó a dualizmus és forradalmak korában. A VIII. Honvád Emléknap és a Levéltári Napok makói előadásai. A Makói Múzeum Füzetei 101. (Makó, 2002)

Marjanucz László: Küzdelem a rendezett tanácsi státus ellen

MARJANUCZ LÁSZLÓ Küzdelem a rendezett tanácsi státus ellen A polgári államberendezés alapjait már az 1848-as törvények megteremtették, de csak a kiegyezés után nyílt lehetőség a gyakorlatban is megvalósítani. Az alkotmányos és polgári Magyarországon a közigazgatás és a területi önkormányzatok legkisebb egységei a községek voltak. Jogállásuk szerint háromféle községet különböztettek meg a törvények (1871. évi XVIII. és az 1886. évi XXII. tc.): kisközséget, nagyközséget és rendezett tanácsú várost. Makó 1871-ben a rendezett tanácsú városokhoz tartozott. Ezt korábban maguk a város polgárai kérvényezték, s ezt a besorolást valószínűsítette Makó közigazgatási múltja is. Makó a török kiűzése után helyreállított Csanád megye székhelye lett, s a mezővárosok csoportjába tartozott. Ezek a települések általában világi vagy egyházi földesúri hatalom alatt álltak. Makó a csanádi püspök birtokának számított, de rendelkezett a saját bíró- és tisztviselő-választás, a magisztrátus-állítás, az adókivetés és -beszedés jogával. A mezővárosi privilégium azonban nem terjedt odáig, hogy magát a földesúri hatalmat megszüntessék. Független, törvényekben garantált önálló létre 1871-ben nyílott lehetőség, csakhogy ennek ára volt. Makó mint városi település a járási szervezeten kívül közvetlenül Csanád megye hatósága alatt állt, viszont gazdasági ereje alapján a községre ruházott városi tennivalókat el kellett hogy lássa. Az országosan elrendelt 1870-es népszámlálás adatai a várost népesebb településnek (27 686 fő) mutatják, mint Szentes (27 040 fő) vagy Csongrád (17 314 fő) mezővárosokat.

1 így adva volt egy fontos kritérium, a megfelelő népességnagyság a városi lét kibontakoztatásához. Makó 1848-ban már kérte várossá minősítését. Ez a katonai helyzet miatt akkor nem valósulhatott meg. 1867-ben a város közössége közfelkiáltással mondott igent a rendezett tanács helyreállítására, amit az 187l-es országos rendezéskor meg is kapott. Mégis 1873-ban állampolgári mozgalom indult el a városi jogállás ellen. Kocsis Lajos és társai (Papós László, Putnoki János) 1873-ban levélben fordultak a „Nagy méltóságú Belügy Miniszter Kegyelmes Úrhoz" a városi rendezett tanács megszüntetése végett.

2 Beadványukban két dolgot hangsúlyoztak: a mostoha gazdasági évek után a lakosság nagyon elszegényedett, teherviselő képessége megcsappant, s az ő megszavaztatásukat előíró belügyminiszteri határozatot a Csanád megyei közgyűlés elszabotálta. Pedig úgy lenne tisztességes, ha maguk az érintettek, Makó adófizető polgárai nyilváníthatnának véleményt településük sorsáról. A kérelmezők abból indultak ki, hogy a rendezett tanács behozatala nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, sőt károkat okozott a lakosságnak. Ezért helyénvaló, hogy újból napirendre tűzzék a kérdést: kell-e Makónak városi státus? Beadvá1 Csongrád Megye Évszázadai Történelmi Olvasókönyv 2. Szerk.: Géczi Lajos, Labádi Lajos, G. Tóth Ilona. Szeged, 1987. 38-40.p. 2 CSML-ML Makó Város Tanácsának iratai 4224/1873 18