Halmágyi Pál: Makó a dualizmus és forradalmak korában. A VIII. Honvád Emléknap és a Levéltári Napok makói előadásai. A Makói Múzeum Füzetei 101. (Makó, 2002)

Marjanucz László: Küzdelem a rendezett tanácsi státus ellen

nyukban már le is vonták a legfontosabb következtetést: a nagy költségekkel járó önkormányzati szervezetet nem képesek fenntartani. A rendezett tanács működéséről tudni kell, hogy adminisztrációját helyi adóból, az ún. községi pótadóból tartották fönn. Ez 1873-ban minden egyes állami adóforint után 35 krajcárt tett ki. Sokan úgy gondolták, hogy ez a teher, függetlenül attól, hogy elviselhető-e vagy sem, mindenesetre megspórolható. A levelet megfogalmazó „érdektársak" pl. az állami adó megfizetését látták veszélyben, ha fennmarad a községi pótadó. Ha nem volna rendezett tanács - érveltek - Makó a magánjövedelméből képes lenne „magát feltartani". Vagyis ha nincs városi adminisztráció, a község saját bevételeiből finanszírozhatná magát, anélkül, hogy ehhez pénzt kérjen a lakosságtól. Kocsis Lajos és érdektársai, ahogy a hivatali dokumentumok nevezték őket, még egy beadványt szerkesztettek, ezúttal a képviselőházhoz címezve azt.

3 Úgy gondolták, ha a képviselőház pártfogásába veszi kérelmüket, az nagyobb politikai súllyal esik latba. A polgárok egy csoportja megelégelte a helyi közterheket, mert épp elég volt az államit kinyögni. A „fejedelmi adó" - vagyis az állam által kirótt közteher - az más - hangoztatták -, mert anélkül nem lehet eltartani az országot, s azt csakugyan fizetni kell. Csak a saját pátriájukról gondolkodtak úgy, hogy azt nem feladatuk eltartani, illetve azt tartsa el maga a vezetés a nem adójellegű közjövedelmekből. Megélni fontosabb - hangoztatták sokan -, s helyi közcélokra, míg üres a buksza, nem kívántak „áldozni", annak fedezetére legyen elég Makó saját bevétele. Ezt a vélekedést mintegy 270 adózó polgár aláírt jegyzékben hitelesítette, ám a „sikerhez" ez kevés volt. Kérelmüket, mivel az az átalakuláshoz szükséges törvényi feltételeket nem bizonyította, a miniszter nevében eljáró Grois Gusztáv miniszteri tanácsos elutasította.

4 Ezzel az első állampolgári kezdeményezés a városi jogállás megváltoztatására kudarcba fulladt. Rövid szünet következett a közigazgatási küzdelemben, hogy majd 1887-ben maga a városi képviselő-testület tegye meg a következő lépést ebben az ügyben. Városi képviselők egy csoportja már 1886. március 10-én beadványban fordult a polgármesterhez, hogy a város közigazgatási státuszának megváltoztatása tárgyában rendeljen el a közgyűlésen név szerinti szavazást. Akkor a képviselők többsége határozatban mondta ki a város anyagi erejének elégtelenségét a rendezett tanács fönntartásához. Most tehát nem társadalmi kezdeményezés, hanem a „hivatalos" Makó foglalt állást a fönnálló közigazgatási állapotok ellen. A közgyűlés többségi véleményét egy évvel később, 1887-ben Makó város képviselete nevében Major Miklós polgármester terjesztette feliratban a belügyminiszter elé, kérvén a közigazgatási visszaminősítést.

5 Nem találtuk meg azt az iratot, amely a belügyminiszteri választ tartalmazza, de következtetni tudunk annak elutasító tartalmára, mert 1889-ben újabb akciót szerveztek a rendezett tanács ellen. Ekkor a tiltakozás 3 CSML-ML Tan. ir. 2128/ 1873 4 CSML-ML Tan. ir. 1478/1871 (Az 1871. évben a Rendezett tanács ellen szavazók Név sora) 5 CSML - ML Tan. ir. 1/8/ 1887. 1700 sz./ 19