Halmágyi Pál: Makó a dualizmus és forradalmak korában. A VIII. Honvád Emléknap és a Levéltári Napok makói előadásai. A Makói Múzeum Füzetei 101. (Makó, 2002)
Szabó Pál Csaba: Vármegyei rendszer és választókerületi beosztás összefüggései a dualizmus-kori Magyarországon
Míg korábban a legnagyobb törvényhatósági választókerületek Alsó Fehér vármegyében átlagosan 105.557 fős népességgel, a reform után a legnagyobb Szolnok-Doboka megyében már csak 41. 673 lakossal rendelkeztek volna. A legkisebb népességű törvényhatósági választókerületek a reform előtt Újegyház széken voltak 6.195 lakossal, a javaslat elfogadása esetén a legkisebb kerület Brassó megyében 27.662 lakossal rendelkezett volna. A legnagyobb városi választókerület 13.191 lakossal a törvényjavaslat előtt és azt követő állapot szerint is Kolozsváron volt, a legkisebb Erzsébetvárosit 1.275-ről 2.550-re tervezték növelni. A legkevesebb választó 1877 előtt az erdélyi törvényhatósági választókerületekben, Újegyház széken (126) és Szerdahely széken (131) volt, a reform után a legkevesebb választó Brassó megyében (556) és Szeben megyében (673) lett volna. A legkevesebb választóval rendelkező erdélyi városi választókerület Erzsébetváros (107) és Illyefalva (162) volt, a reform után a két legkisebb kerületben, Erzsébetvárosban 214-re, Székelyudvarhelyen 462-re növekedett volna a választók száma. A törvényjavaslat által érintett magyarországi választókerületekben - az erdélyi választókerületi reformot követő arányosítással együtt is - nagyobb népesség, több választó jutott egy-egy területre. Ezeken a területeken a legnagyobb megyei kerületben, Békés megyében 58.109 lakos, 2.116 választó, Torontál megyében 49.994 lakos, 2.577 választó, a legnagyobb városi kerületben, Hódmezővásárhelyen 49.153 lakos, 2.773 választó, Szegeden 35.089 lakos, 1.535 választó, míg a legkisebb megyei kerületben, Csongrád megyében átlag 21.619 lakos, 446 választó, Torna megyében átlag 11.588 lakos, 667 választó, a legkisebb városi kerületben, Gyöngyösön 15.830 lakos, 524 választó, Körmöcbánya városában 8.442 lakos, 512 választó volt. Magyarországon az erdélyi részek nélkül egy választókerületre 34.179 lakos, 1.936 választó, míg Erdélyben a reform előtt 30.213 lakos, 1.343 választó, a törvényjavaslat szerint 30.849 lakos, 1.371 választó jutott volna. Az Erdélyen kívüli választókerületeket az 1876. évi 33. tc.-ből következő területi-közigazgatási reformok érintették. Az új Jász-Nagy-Kun-Szolnok megyéhez tartozott a javaslat szerint a megszüntetett Jászkun kerület túrkevei, jász-jákóhalmi, karcagi, jászberényi kerülete, Heves megyéből a tisza-abádi, szolnoki, mezőtúri, tisza-nánai, gyöngyöspatai és fúgedi, és Pest megyéből az abonyi kerületek. Míg korábban a Jászkun kerület 157.014 lakossal, 7.965 választóval 4 képviselőt választott, az újonnan alakult Jász-Nagy-Kun-Szolnok megye - az önálló képviselőküldési joggal felruházott Jászberény nélkül - 244.207 lakossal, 9.524 választóval 6 képviselőt választhatott. Az új Heves megye a megszüntetett Heves és Külső-Szolnok vármegye pétervásári, kápolnai, fügedi, gyöngyöspatai, tisza-abádi, tisza-nánai kerületéből 171.868 lakossal 6.416 választóval - Eger és Gyöngyös nélkül - a korábbi Heves és Külső-Szolnok megyei 8 képviselőjével szemben 5 képviselőt választhatott. Pest-Pilis-Solt-Kiskun megye a korábbi Pest-Pilis-Solt megye szentendrei, ráckevei, váci, gödöllői, monori, abonyi, Jánoshida község kivételével a dabasi, dunavecsei, dunapataji, keceli ceglédi, nagykőrösi kerületekből, a megszüntetett 11
