Halmágyi Pál szerk.: Az államalaítókról 2000-ben. A VII. Honvéd Emléknap és a Levéltári Napok makói előadásai. A Makói Múzeum Füzetei 98. (Makó, 2001)
Blazovich László: Jogalkotás Szent István korában
amelynek szellemisége lehetővé tette az egész középkoron át a bűnök pénzbeli megváltását, ugyanis ezzel a megtört békét helyreállítottnak látták. A szokásjog mellett megjelent az írott jog, amelyet a királyok alkottak országuk számára, ezért ezt királyjognak vagy országos jognak is nevezzük. A király alkotta, népe, az előkelők beleegyezésével, és cikkelyei így válhattak elismertekké. E törvények számos, a keletkezésük idején élt szokásjogi normát is megörökítettek, és ezzel az utókorra hagyományoztak A Frank Birodalom területén a frank királyok, által kiadott kapitulárék ismeretesek, amelyek már a meroving korban megjelentek. Capitulumokra, azaz fejezetekre osztva tartalmazzák az egyes jogi normákat. Legismertebb közülük a 847 és 852 között a reimsi egyháztartományban keletkezett ún. Benedictus Levita-féle gyűjtemény, amely a frank uralkodók capituláréi mellett idéz a Bibliából, és felhasznált más egyházi és világi eredetű joganyagot. A keresztény egyház keleti felén keletkeztek az első kánonjogi gyűjtemények, amelyekbe később felvették a zsinati határozatokat, amelyekből Codex Canonum címmel Melitosz antiochiai pátriárka állított össze időrendi elrendezésben gyűjteményt. A nyugati egyházban az időszámítással kapcsolatosan ma újra megismert Dionysius Exiguus az 5. és 6. század fordulóján alkotta nagyhatású művét, amelyet ma egyszerűen Collectio Dionysiának neveznek. A keleti kánonok latin fordításán kívül a pápai dekretálisok időrendbe szedett gyűjteményét tartalmazza. Kibővített változata a Dionysio-Hadriana, amelyet Hadrianus pápa 774-ben megküldött Nagy Károlynak. Később a kollekciót a Frank Birodalomban mintegy hivatalosan elfogadottként tartották számon. A korszakban még számos joggyűjtemény keletkezett. Közülük a Decretales Pseudoisidorianae lett a legnagyobb hatású. Benne is vegyülnek a hamis és eredeti kánonok, mint ahogyan számos helyi gyűjteményben. A kánonjog tudomány a bolognai egyetemi tanár, Gratianus munkássága során alakult ki, aki Concordantia discordantium canonum (Az egymásnak ellentmondó kánonok egyeztetése) később Decretum Gratiani-nak nevezett művében (1140-1150) az elvonatkoztatás, általánosítás és a dialektika módszerével túllépett a részleges jog, az esetlegesség és a konkrét szemlélet világán, amely addig a kánonjogot jellemezte. Amint a fentiekben láttuk, Európa népei már kialakult jogrendszerben, elsősorban a szokásjog világában éltek eleink Kárpát-medencébe érkezésekor. E jogelvek és jogintézmények több alkotóelemből, a kánonjog közvetítette római jogból, a germán jogból tevődtek össze, és más európai népek (szlávok, kelták) szokásjoga is árnyalta őket. Az élő jog szellemisége, annak gyökerei egy gondolati tőről fakadtak, de megjelenési formái különböztek egymástól. Talán leginkább a nagy román vagy gótikus katedrálisokhoz lehetne hasonlítani a sajátos középkori jogi normarendszert, amelyeket azonos gondolat és szellemiség ihletett, de megvalósításukkor, az őket megálmodó és kivitelező építőmesterek saját egyéniségükkel formálták őket, valamint alkalmazkodniuk kellett a helyi sajátosságokhoz és az építtető anyagi helyzetéhez. A magyarságnak, ha be akart illeszkedni az európai népek sorába, és meg akarta alkotni saját államát, mindenképpen figyelembe kellett vennie az őt körülvevő népek viszonyait, és alkalmazkodnia kellett hozzájuk. Ennek kivitelezése Szent István királyra várt, aki apja, Géza fejedelem nyomdokain haladva felesége, Gizella és környezete segítségével meg is valósította azt. 56
