Halmágyi Pál szerk.: Az államalaítókról 2000-ben. A VII. Honvéd Emléknap és a Levéltári Napok makói előadásai. A Makói Múzeum Füzetei 98. (Makó, 2001)

Szegfű László: Szent Gellért csanádi püspök és a pogányság

SZEGFŰ LÁSZLÓ Szent Gellért csanádi püspök és a pogányság A korai magyar történet nagy személyiségei közül kétségtelenül Gellért marosi (csanádi) püspök életútja rekonstruálható leghitelesebben, ugyanis nem csak legendái maradtak korunkra, hanem egy jelentős teológiai értekezése és egy homília-töredéke is. Gellért - úgy gondoljuk - hazánkban előbb a királyi udvarban tevékenykedve, majd bakonybéli remetéskedése idején nem igen találkozhatott a magyar pogányság valódi problémáival, hanem csak Ajtony vezér leverése és területének egyházi és politikai megszervezése, a szent férfiú püspökké történt kinevezése után. Óriási lendülettel kezdte meg tevékenységét: egyházat, monostort épített, temetőket szentelt, iskolát alapított, megszervezte papjaiból az első hazai káptalant, tudományos munkákat írt és közben szüntelenül térített. Nagyobb legendája elmondja, hogy már egyházmegyéje területére érkezve „özönlöttek hozzá a nemesek és közrendűek, a gazdagok és szegények, és azt kívánták, hogy a Szentháromság Egy Isten nevében keresztelje meg őket. Sokakat hoztak az ispánok is, akiket a király rendelt oda, és ezek Keresztelő Szent János monostorában megkeresztelkedtek. És nem volt pihenésük, csak éjszaka azoknak, akik keresztelték őket, mert hatalmas sokaság állt ennivalójukat is magukkal hozva a kapunál a temetőkertben. Nagy volt a munkájuk, de mégis Krisztus nevéért, akinek dolgában fáradoztak, a munkát jó szívvel és örömmel végezték. A püspök pedig azoknak, akik már megkeresztelkedtek, folyamatosan hirdette az igét." (SRH 2: 493—494.) Könnyű dolga nem lehetett, mert a magyarok pogány „vallásáról" elmondható, hogy az vérségi-nemzetségi közösségek mintájára szerveződött „őskultusz" volt, és mint ilyen sem misszionáló, sem befogadó jellege nem lehetett. Éppen ezért türelmet tanúsítottak mások vallási elképzeléseivel szemben, de ez térítésüket is megnehezítette. (Mint a legendából látjuk, a király által odavezényelt fegyveres erő kellett megkeresztelésükhöz is.) A terület korábbi ura, Ajtony, „secundum ritum Grecorum", tehát görög rítus szerint vette fel a keresztséget, ugyanis „a bizánci császártól nyerte hatalmát". Vidinben keresztelkedett meg valamikor 1002 után. Székhelyén, Marosvárott, monostort alapított Keresztelő Szent János tiszteletére, e patrónus kezébe ajánlva egész territóriuma vallási ügyeit. Ezt Gellért sem változtatta meg. Mi igazolja ezt? Amikor a királyi sereg diadalmaskodott a marosi vezér felett, Csanád Oroszlámoson építtetett monostort győzelme emlékére. Gellért püspök ide telepíttette át a marosvári bazilitákat. Mivel Gellért Velencéből, Szent Márk - akinek attributuma az oroszlán - városából került hazánkba, mégpedig a San Giorgio Maggiore kolostorából, evidens volt a következtetés, a csanádi egyházmegyét ő szentelte Szent György tiszteletére. Erre építve keletkezett az a legendás epizód, hogy e szent oroszlán képében buzdította Csanád vezért az Ajtony elleni éjszakai támadásra. Az igazság azonban az, hogy Szent Gellért nem változtatta meg az eredendő patrociniumot. Az egyházmegye búcsúját - mint a legendából egyértelműen kitűnik - Keresztelő Szent János születése napján (június 24.) üli meg. Ezt erősítik meg halála napjának eseményei is. Mint tudjuk, a Péter-ellenes erők kezén lévő Székesfehérvárból indul nagy sietséggel Pestre, a Vazul-fiak üdvözlésére kíséretével. A nagy sietség közepette mégis kb. 10 km-es kité45