Halmágyi Pál szerk.: Az államalaítókról 2000-ben. A VII. Honvéd Emléknap és a Levéltári Napok makói előadásai. A Makói Múzeum Füzetei 98. (Makó, 2001)
Fodor István: Az államalapítás korának hadserege
sodik felében terjedtek el nálunk, főképpen Géza nagyfejedelem uralkodásától. A nyugatról és oroszföldről hozzánk érkezett jövevény harcosok hozták magukkal, s ilyen fegyvert szereztek be az újjászervezett uralkodói sereg harcosai is. Legszebb példánya az a prágai Szent Vid székesegyházban őrzött példány, amely soha nem került földbe s valaha első királyunk, Szent István tulajdona volt. (7. kép) A pompás fegyver ma is szemet gyönyörködtető látvány, kopottsága ellenére is jól vészelte át a századokat s főbb vonásaiban megőrizte egykori arculatát. Hossza 75,4 cm. A kiváló minőségű pengét és a markolat tüskéjét egy darabból kovácsolták, a markolatgombot és az ellenzőt később szerelték fel. A 60,6 cm hosszú és a markolat alatt 3,9 cm széles penge erősen kopott az egykori használat, a későbbi tisztogatások és restaurálások miatt, eredetileg hosszabb és valamivel szélesebb is lehetett. A penge közepén mindkét oldalon enyhén bemélyedő vércsatorna fut végig, amelyen ma már csak nehezen és részben vehetők ki az ULFBERHT felírat betűi. A felírat személynév, az egyik jól ismert karoling kori Rajna-vidéki kardkészítő műhely tulajdonosának a neve, ahonnan több száz kardpenge került ki, s jutott el az akkori Európa számos vidékére. A markolatgomb és az ellenző - a prágai leltár és a hagyományos felfogás szerint - elefántcsontból készült. A kutatók körében azonban már korábban is kétség merült fel ebben a tekintetben. A csont szerkezete ugyanis - úgy tűnik - más, mint az elefántagyaré. A végleges választ azonban csak a természettudományos vizsgálatok adhatják meg. Mind a markolatgomb, mind az ellenző erősen kopott, különösen az előbbi. Ez a kopottság abban különbözik a pengéétől, hogy nem származhat a többszöri tisztogatástól és restaurálástól, hanem kizárólag az egykori hosszú használat következménye. A gombot a körbefutó bemélyített vízszintes kettős árok és a belőle kiinduló két keresztvonal alsó körszeletre és a három mezőre tagolt felső részre osztja, amely így az e korban használatos kardok két darabból álló fémgombjainak alakját utánozza. Felületét eredetileg faragásos minta díszítette, az erős kopottság miatt azonban ez ma már csak nyomokban észlelhető. A széles szalagra emlékeztető ellenző enyhén ívelt, végeivel kissé a penge felé hajlik. Teteje és alja díszítetlen, két oldalát azonos, vésett minta ékesíti, amelyet felülről egy bemélyített vonal keretez. A kopott felületen itt sem könnyű a minta elemeit pontosan kivenni. A magyar kutatásban két feloldási kísérlet látott napvilágot. Fettich Nándor az északi germán szalagfonatos elemekből álló állatábrázolás és a jellegzetes magyar honfoglalás kori palmettadísz keverékét vélte felfedezni a kompozícióban, míg László Gyula két, nyakával egybefonódó sárkányalakot ismert fel benne. (8. kép) A fegyver alakja, pengéjének felirata, ellenzőjének íve és díszítése nagyjából elegendő támpontot ad készülési korának meghatározásához. Mint annyi más esetben, a Rajna-vidéken készült pengét Észak-Európába szállították s ott látták el szerelékkel. A penge felé ívelő ellenző a 10. század vége körül jött divatba, az ilyenfajta keresztvas nagyobb mozgási és manőverezési lehetőséget biztosított a fegyvert forgató kéz számára, mint a korábban használatos egyenes ellenzők. A csontból készült ellenző faragott mintázata is fontos keltezési támpontokat nyújt. David Wilson, a viking régiségek neves szakértője figyelt fel arra, hogy a prágai kard ellenzőjén látható minta a viking művészet ún. Mammen-stílusú emlékei közé tartozik, ahol a szalagfonatos indadíszek gyakorta állatalakokat formáznak. Szerinte e stílus emlékei nagyjából 970 és 1010 22
