Halmágyi Pál szerk.: Húsz éves az Espersit- ház (1979–1999). A Makói Múzeum Füzetei 97. (Makó, 2001)

Szabocsi Miklós: Leltár után (Egy József Attila kutató töprengései)

a József Attila képet. Néhány példa: nincs még Kiss Ferenc kezében, de azt állítja, hogy József Ételnél, aki, mint tudják, még él, 96 éves, látta azokat a leveleket, amelyeket József Jolán anyósa - Makai Ödön anyja - írt Jolánnak, és így kezdődnek: „...Kedves Jolán, Drága Lelkem", vagy valami ilyesmi. Ha ez igaz, ha valóban ezt látta a kezében, és ha ezek a levelek előkerülnek, ezek gyökeresen megváltoztatják mindazt, amit József Jolán könyve óta mindannyian József Attila és családja viszonyáról tudunk. Én is leírtam a monográfiámban, hogy József Jolán úgy ment férjhez Makai Ödönhöz, hogy annak családja előtt eltitkolta az igazi nevét. Tudják jól, hogy Makai Ödön Makón eredett, rendkívül összetartó és kemény zsidó polgári családból származott, ahol írtuk mi - elképzelhetetlen lett volna egy ilyen proletárlány családtagként való elfogadása. Ezért írtuk mindnyájan, hogy József Jolán Lippe Lucie néven ment férjhez Ödönhöz. Ha igazak ezek a levelek, akkor mindezt megkérdőjelezik. Amellett viszont kitartok - a monográfia megjelenése után is -, hogy amikor én először voltam itt Makón, akkor még a régi barátok egy része is tőlünk - Péter Lacitól és tőlem - tudta meg, hogy József Jolán voltaképpen testvére volt Attilának, mert addig csak azt tudták, hogy a „nagyságos asszony" a gyámja volt. Másik példa: Kiss Ferenc kezében van egy sürgöny, amely a következőképpen szól: „Szükségkórház. Értesítem, hogy József Aronné 11 órakor meghalt." A címzett József Jolán. Ha valóban autentikus a sürgöny, akkor annyit jelent, hogy nem igaz, hogy Jolán ott volt a mama halottas ágyánál, majd hazament, és azt a bizonyos sose létező fazék babot feltette a József gyerekeknek. Hadd mondjak még egy példát. Érdekes lesz, ha sikerül Illyés Ilkától, Kodolányi Gyulánétól, Illyés Gyula leányától megszerezni azokat a dedikált köteteket, amelyeket József Attila Illyésnek és Flórának dedikált, és amelyek más fényt vetnek kettejük viszonyára. Továbbá, azt hiszem eléggé közismert, hogy hiányzik, ellopták vagy lappang, egy döntő fontosságú József Attila-kézirat: az a bizonyos „Miért nem én", amelyet az alkalomból írt, hogy nem őt hívták meg, vagy nem őt vitték ki a szovjet írók első kongresszusára, és amely voltaképpen a lehetséges rekonstrukció szerint, pontos rajza volt politikai- társadalmi nézeteinek, pontos rajza Illyésről, sőt Nagy Lajosról alkotott akkori véleményének is. Egyik volt tulajdonosa azt állította, hogy elégett 44-ben az Irinyi utcai kapitányságon. Én biztos vagyok benne, hogy ez a kézirat valakinél megvan. Talán most fel fog bukkanni. Tovább az adatok nyomán. Bizonyára tudják, hogy az általam 1958-ban sajtó alá rendezett József Attila összes prózai müvei után a következő nemzedékhez tartozó két kutató, Horváth Iván és Tverdota György kezdték kiadni József Attila összes értekezéseit. Ennek első két kötete már megjelent és türelmetlenül várjuk a másik két kötetet, amelyben nagyon sok eddig ismeretlen József Attila-kézirat szerepel. Nem annyira politikai vagy emberi pikantéria van ebben a kötetben, de például az derül ki belőle, hogy József Attila lényegesen tájékozottabb, műveltebb, felkészültebb volt, mint azt eddigi műveiből gondoltuk. Adatokban tehát a „Kész a leltár" után is bizonyára sok újat fogunk még fölfedezni. De Föl fogunk fedezni valószínűleg lényegesebb, mélyebb kérdésekben is új szempontokat. A József Attila értékelésnek még mindig egyik legvitatottabb, és valószínűleg továbbra is vitatható kérdése, a betegsége. Én magam a monográfiában amellett foglaltam állást, hogy paranoid skizofréniája volt, és ezt az állítást elsősorban utol12