Halmágyi Pál szerk.: A makói terroristák pere (A Návay-per) 1919–1921. A Makói Múzeum Füzetei 96. (Makó, 2001)

Az ítélet részletes indoklása

Rózsa Sándor, Farkas Imre vádlottak megerősítették azt a védekezését, hogy a túszkijelölő gyűlésen nem vett részt, abban az időben Budapesten tartózkodott. Makó kiürítésével kapcsolatban csak az az adat merült fel Szőcs Áron vádlottal kapcsolatban, hogy az ellenséges megszállás esetére, az állampénztár és a pénzintézetek vezetőségének bevonásával részt vett abban a megállapodásban, mely szerint a pénzkészleteket az állampénztárban egybegyűjtve a korábbi törvényes rendelkezéseknek megfelelő módon az állampénztár értékeivel együtt helyezik biztonságba. Azért a tényért, hogy Tóth Béla vádlott a hatalmat teljesen magához ragadva önhatalmúlag más irányban intézkedett, Szőcs Áron felelősségre nem vonható. Igaz ugyan, hogy a Makó-Szentes közötti útvonalon abban a vasúti kocsiban utazott, amelyben a makói köz- és magánpénztárak és ékszerészek értekei őriztettek, és maga is tényleges felügyeletet gyakorolt azok biztonságára, ez azonban az alább egyénisége jellemzésére felhozott adatokra figyelemmel elfogadott védekezése szerint azért mutatkozott előtte kívánatosnak, mert tudván azt, hogy a fennforgó körülmények közt az egyéni felelősség terhe nemigen nehezedik azokra, akik bűncselekményre hajlandók és látván azt, hogy az értékek ismeretlen, felelőtlen fiatal terroristák és más egyének kezelése alatt, megfelelő gond és rendszer nélkül, nyílt tartályokban vannak elhelyezve, annak a felelősségnek érzetében, amely őt mint Csanád vármegye direktóriumának vezetőjét, bármikor terhelhetné, arra ösztönözte, hogy a nagy érték biztonságára maga is felügyeljen. Tóth Béla vádlott szerint Szőcs Áron neki az értékeket hiánytalanul átadta Szentesen és ott, mint ezt Nagy Péter vádlott is megerősítette, gondoskodott arról, hogy az értékeket más kocsiban megfelelő gonddal őrizzék, Védekezését támogatja Tóth Béla, Horváth Győző és Kocsány István vádlottak ama vallomása, hogy a nyílt tartályban levő nagyobb értékeket egy bőröndbe zárta el, amiért Tajti Géza revolverrel meg is fenyegette. Az a körülmény, hogy a Tóth Béla által letartóztatott, utóbb, még a makói pályaudvaron elbocsátott dr. Galambos Emil és társai előtt tartott beszédében, ha bizonyítottnak vétetnék is, azt a kijelentést tette volna a túszok névsorát és a távozó tanácsköztársasági szervek helyét pótló polgárok névsorát tartalmazó hirdetmény példányok átnyújtásakor a felragasztással megbízott dr. Bán Zsigmond felé fordulva, hogy számon kérik munkájokat, s ha a proletároknak bántódásuk lesz, dr. Bán Zsigmondot családostól együtt kiirtják, nem állapítja meg egyetlenegy, a lázadás vádja körében vád tárgyává tett bűncselekmény tényálladékát sem. Dr. Bán Zsigmond tanú ily tartalmú vallomását csak Hajdú Mihály tanú vallomása támogatja, szerinte azonban Szőcs Áron ez alkalommal azt a kijelentést tette: „Ki legyen ragasztva minden példány, mert ha a proletároknak baja lesz, hetedíziglen lakolnak". A többi ez alkalommal hasonló körülmények között jelen volt tanúk: Hajdú János, dr. Galambos Emil stb, valamint az ugyanazon helységben letartóztatásban levő Ozsvári József vádlott, nemcsak ily értelemben tettek vallomást, hanem és különösen Ozsvári József vádlott és a megjelenése tényét beismert Tóth Béla vallomása szerint a megjelölt alkalommal Tóth Béla intézett erőteljesebb hangú beszédet, sőt Ozsvári József vádlott 90