Halmágyi Pál szerk.: A makói terroristák pere (A Návay-per) 1919–1921. A Makói Múzeum Füzetei 96. (Makó, 2001)

Az ítélet részletes indoklása

vallomása szerint Tóth Béla vádlott jelentette ki az elbocsátottaknak, hogy a proletárok hozzátartozóikért életükkel felelősek. Nem tartja kizártnak a bíróság, hogy dr. Bán Zsigmond és Hajdú János a vádlottak személyében tévedtek, mert azt a körülményt is csak utóbb fedték fel, hogy a szóban forgó hirdetményeket Rózsa Ferenc hozta be a helyiségbe, s hogy Tóth Béla is megjelent és intézett hozzájuk beszédet. Maga az az összes tanúk által ide vonatkozólag tett vallomás, hogy Szőcs Áron már akkor, midőn a vasútra menet észrevette őket, utóbb a pályaudvaron is kijelentette előttük, hogy legyenek türelemmel, lépéseket tesz elbocsátásuk iránt, s amint az események bizonyították, Tóth Béla vádlottat sikerült is meggyőznie és szabadon bocsátásukat kieszközölnie, arra a következtetésre juttatják a kir. törvényszéket, hogy Szőcs Áron a most leírt esetben bűncselekményt elkövetni eleve nem szándékozott. Merültek fel adatok arra nézve, hogy rossz szemmel nézte egyes túszul elhurcolt egyéneknek Szentesen történt elbocsátását és tiltakozott hasonló cselekmények ellen. Ez a körülmény a személyes szabadság megsértése által elkövetett bűncselekményekben való bűnsegédi bűnrészesség, esetleg a bűnpártolás vétségének elkövetése tekintetében nyújtanak támpontot. Szőcs Áron vádlott azzal védekezett, hogy amikor a Hódmezővásárhelyen és a Hódmezővásárhely—Szentes között elkövetett gyilkosságok tudomására jutottak, az egyes városok kifosztásának eredményeit pedig maga is látta, attól tartván, hogy ebben a környezetben, ahol az egyéni akcióknak oly tág tere van, ahol sem vagyon-, sem életbiztonság nincsen, elhatározta, hogy elválik környezetétől, s a legelső vonattal Budapestre utazik. E célból az értékekkel el is számolt. Amikor a vonat mellett tartózkodván meglátta, hogy Varga János — akit erőszakosnak ismert, s akiről megtudta, hogy a Hódmezővásárhelyen elkövetett gyilkosságokban vezető szerepe van —, a túszok kocsija előtt tartózkodik és revolverrel kezében intézkedik, látván, hogy közelében terroristák és katonák tartózkodnak, de nem tudván azt, hogy Nagy Péter közbenjárására Paku Józsefet, és mások közbenjárására a két lelkészt, kik túszokul még a tanácsköztársaság rendeletei szerint sem voltak kijelölhetők már tényleg elbocsátották — abban a feltevésben, hogy a hódmezővásárhelyi események megismétlődnek —, távolról odakiáltotta valószínűleg azt, hogy senkit ki ne hívjanak abból a kocsiból, ne avatkozzanak a makói túszok dolgába, azokért ő felelős. A vádlott fellépését illetően a tanúk vallomása, Varga János szerepléseinek körülményeire is figyelemmel, egymásnak ellentmondó. Egyes tanúk az idevonatkozókat a következőkben adták vissza: Szűcs József tanú szerint, amidőn Székely és a néh. Boros lelkészek elbocsátásáról volt szó, a vádlott azt mondta az intézkedő Vargának: „Semmi köze hozzá, az én rendelkezésem alatt állanak, a makóiak az én foglyaim." Haas Sándor tanú szerint a vádlott már csak Paku József és a nevezett lelkészek elbocsátása után jelent meg a közelben, az elbocsátás tényét nem láthatta, ellenben azt látta, hogy Varga János ott áll a kocsi előtt és ott intézkedéseket tesz, azonban arról ismét nem lehetett tudomása, hogy akkor Varga néhány általa korábban 91