Halmágyi Pál szerk.: A makói terroristák pere (A Návay-per) 1919–1921. A Makói Múzeum Füzetei 96. (Makó, 2001)
Az ítélet részletes indoklása
Engi Lajos Sándor, Ifj. Herzsenyák Miklós, Ozsvári József, Kiss Ernő, Erdei György vádlottakkal szemben a bizonyítás anyaga semmi terhelő adatot nem szolgáltatott arra nézve, hogy a lázadás vádja keretében vád tárgyává tett cselekmények elkövetésében részesek lennének; Kiss Ernő ellen a főtárgyaláson új vád emeltetett, mely felett a kir. törvényszék döntött is. Ozsvári József az ellene a Btk. 278. §-ban meghatározott 2 rendbeli gyilkosság bűntettében a Btk. 69. §. 1. pontja szerinti felbujtás vádja alól szintén azért volt felmentendő, valamint Engi Lajos Sándor, Kocsány István, Szalber József, ifj. Herzsenyák Miklós és Horváth Győző az ellenük mint a Btk. 69. §. 2. pontja szerinti bűnsegédek ellen, a Btk. 278. §-ban meghatározott 8-8, illetve 11-11 rendbeli gyilkosság bűntettének vádja alól, mert velük szemben bűnösségüket támogató terhelő adat egyáltalán nem merült fel, illetve Ozsvári József vádlott azért is, mert tagadása kapcsán előadott ama védekezésével szemben, hogy 1919. évi április hó 29-én, mikor a vád tárgyává tett gyilkosságok történtek, nem volt Kiskunfélegyházán, ennek megcáfolására egyetlen egy adat sem merült fel, ellenkezőleg a kihallgatott tanúk a vádlott védekezését erősítették meg. Engi Lajos Sándor, Kocsány István, ifj. Herzsenyák Miklós, Szalber József, Horváth Győző terroristák bűnössége mellett a közvád részéről az a körülmény hozatott fel, hogy mint a gyilkosságok elkövetésére szövetkezett terrorcsapat tagjai jelenlétükkel mintegy bátorították, előmozdították a tettesek cselekményét. Eltekintve attól, hogy azonkívül, miszerint visszatérőben az út rövidebb vagy hosszabb részét a szóban forgó vonaton tették meg, a tekintetben, hogy a tettesek cselekményében akár tevőlegesen vagy csak mint szemlélők részt vettek volna, semmi adat nem merült fel. S abból kiindulva, hogy a gyilkosságokat végrehajtó terroristák mindannyian ugyanazon terrorcsapat tagjai voltak, akik fentebb az indokolásban kifejtettek szerint, a fennforgó körülmények között nem abból merítettek bátorságot, hogy a fent nevezett vádlottak a közelben tartózkodnak-e vagy sem, valamint ennek tudata a bűncselekmény elkövetésére irányuló szándékukat sem segített megérlelni, a kir. törvényszék a fent megjelölt körülményt olyan bizonyítéknak, amelyre a bűnösség kimondása alapítható lenne, nem tekintette. Az első helyen emelt lázadás vádjával végzendő, a kir. törvényszék Szőcs Áron vádlott felmentésére vonatkozó indokait az alábbiakban sorolja fel: Az ítélet rendelkező részében és főleg az indokolásban felhozottak alapján megállapítja a kir. törvényszék, hogy Makón, Vásárhelyi Kálmán megöletése után nyomban megalakult a katonai diktatúra, amely a törvényes polgári hatóságok helyébe lépő vármegyei, városi direktóriumok stb. működését illuzórikussá tette, az intézkedési jogot teljesen magához ragadta, s az addig működő szervek tagjai közül csak a szélsőséges irány híveit vette magához, s amint az a vádlottak és tanúk vallomásából megállapítható, a Lajtos-különítmény parancsnoka maga rendelt el korábban rekvirálásokat, letartóztatásokat, ő tartóztatta le a fogolyként előállítottakat, kik Vásárhelyi megölésével gyanúsítva voltak, s mindezekben a Svihla testvérek stb. voltak támaszai; 89
