Halmágyi Pál szerk.: A makói terroristák pere (A Návay-per) 1919–1921. A Makói Múzeum Füzetei 96. (Makó, 2001)
Az ítélet részletes indoklása
sítésével is segédkezet nyújtott az erőszakosságok elkövetéséhez, s azt a Boros Albert tanú által bizonyított körülményt, hogy a Hódmezővásárhelyen megölt Csirkés Varga Ferenc zsebkendőjét, nagyfokú erkölcsi süllyedést árulván el, megőrizte, s az események után jóval, dicsekedve mutogatta; Kiss Ernő vádlottal szemben, hogy agitátori tevékenységével már a proletárdiktatúra kikiáltása előtt, az elsők között volt, akik a makói kommunistákat táborba gyűjtötték, szervezték, s a proletárdiktatúra felállítása érdekében az amúgy is békétlenkedő, a forradalmak alatt megingott erkölcsi alapokon álló tömegeket, a létező társadalmi rend ellen izgatták, végül Oravecz Mátyás vádlottal szemben a fentebb megjelölt különös körülményeken kívül azt a rosszindulatot, amelyet dr. Dózsa Ferenc makói lakossal szemben, aki értesülvén túszként kijelöltetéséről, a menekülésben volt önkényes feltartóztatása és letartóztatása alkalmával elkövetett, amely cselekménye azonban a nevezett sértett későbbeni elfogatását megelőzően pár nappal történt, s azzal semmi összefüggésben nem lévén, vád hiányában, ítélet tárgyát nem képezhette. Ezeknek az enyhítő és súlyosító körülményeknek mérlegelésével a vádlottak egész jól felismert egyéniségének figyelembe vételével állapította meg a kir. törvényszék vádlottak ellenében, az egyéni bűnösségük fokával arányban álló, az ítélet rendelkező részében meghatározott büntetéseket. Nagy Péter, Kocsány István, Kóhn Henrik vádlottaknál a felhozott enyhítő körülményeket és pedig az első- második helyen megnevezetteknél főleg fiatal korukat annyira nyomatékosnak tekintette, hogy velük szemben a Btk. 92. §-ának alkalmazásával fegyház helyett börtönbüntetést alkalmazott. A bűnügyi költségekben való marasztalás a bűnösség folyománya, a bűnügyi költségek azonban a vádlottak igazolt vagyontalansága folytán ez idő szerint behajthatatlanoknak voltak nyilvánítandók, A kárigénnyel fellépett sértetteket azért utasította a bíróság polgári perre, mert ezen igények összegszerűsége a büntető per keretében bíróilag nem volt megállapítható. Az elítélt és ezek közül a most tárgyalt bűnügyben letartóztatott vagy a kir. ügyészség által itt beszámítani kívánt letartóztatás tartama a megállapított mértékben azért számíttatott be, mert a letartóztatás hosszabb tartama, a vádlottak hibáján kívülálló okra vezetendő vissza. Az ítélet rendelkezésének XII. részében tárgyalt felmentések indokolása a következő: A kir. törvényszék az indokolás általános részében kifejtett jogi álláspontja szerint, a lázadás bűntettének tényálladéka az azzal vádoltak cselekményében nem volt megállapítható, ennek folytán azok a vádlottak, akik akár felbujtói- vagy vezetői, akár résztvevői minőségben vádoltattak meg lázadás bűntettével, azonban a főtárgyalás folyamán terhelő, a bűnösség megállapításához szükséges megnyugtató bizonyíték nem merült fel ellenük a tekintetben, hogy valamely a lázadás címén emelt vád, vagy a főtárgyaláson emelt új vád tárgyává tett bűncselekmény elkövetésében tettesi vagy részesi minőségben részt vettek volna, így: Engi Lajos Sándor, ifj. Herzsenyák Miklós, Ozsvári József, Szőcs Áron, Kiss Lajos, Farkas Imre, Kiss Ernő, Erdei György vádlottakat a lázadás büntette címén emelt vád alól felmentette. 88
