Halmágyi Pál szerk.: A makói terroristák pere (A Návay-per) 1919–1921. A Makói Múzeum Füzetei 96. (Makó, 2001)

Az ítélet részletes indoklása

Ellenben nyomatékos súlyosító körülménynek tekintette a kir. törvényszék valamennyi vádlottal szemben, hogy az ország törvényeit, vagyoni és erkölcsi erejét, társadalmi rendjét létalapjában megingató, a jogélet és vagyonbiztonságot lábbal tipró, téves eszmék szolgálatába önként szegődtek és kisebb vagy nagyobb mérvű tevékenység vállalásával azok közé tartoztak , akik a magyar nemzet, a magyar állam tönkretételében közreműködtek, és kevés kivétellel azt a körülményt, hogy cselekményükkel nagy vagyoni kárt okoztak. Ezenfelül Tóth Béla vádlottal szemben azt a körülményt, hogy vezető szerepet töltött be, hogy sokoldalú tevékenységet fejtett ki, hogy e cselekményeit megelőzőleg és követőleg bírói ítélettel bizonyítottan is, élénk részt vett a proletárdiktatúra fenntartása érdekében elkövetett cselekményeikben; hogy cselekményeiben igen gyakran erőszakos, durva magatartást tanúsított, igen nagy összeget kitevő kárt okozott, hogy cselekményeiben az önzés, a vagyonszerzés vágya is vezette, hogy cselekményeiben és azt követőleg saját tényeinek az akkori kormányzat részére történt bejelentésében, a vezető szerepre törtetés vágya domborodik ki, hogy az itt tárgyalt cselekményeinek elkövetése előtt már több ízben volt büntetve; Dr. Sebestyén Sándor vádlottal szemben, hogy magas képzettsége folytán a vádlottak között ő volt elsősorban az, aki a bűnös rendszer mindent romboló hatását felismerhette, mégsem szakított társaival, hanem végig együtt folytatta az utat, amelyre rálépett; Engi Lajos Sándor vádlottal szemben a tényállásból megvilágított kegyetlenségre kapható elszántságát, a jobb érzés teljes hiányát és az elvetemültségnek azt a nagy fokát, amely bűncselekménye elkövetése után annak elbeszélésében megnyilvánult, hogy a Hódmezővásárhely—Szentes között elkövetett hármas gyilkosság tetteseivel, ha nem is tényleges részvétellel, de lelkében egyetértett; Horváth Győző és Oravetz Mátyás, ifj. Somogyi István vádlottakkal szemben, hogy a proletárdiktatúra fenntartása érdekében, bírói ítélettel viszonyítottan, más alkalommal is követtek el bűncselekményeket; Félix Zoltán vádlottal szemben, hogy bizalmas szolgálatokat teljesített az úgynevezett tanácsköztársaságnak, s hogy még akkor is, amikor már a Hódmezővásárhelyen történtekből meggyőződhetett a proletáruralom dicstelenségéről, még az addig a vörösőrségbe át nem szerevezett nemzetőrséget a belépésre buzdította, s a tanácsköztársaságot dicsőítette; Dávid Balázs és Nagy György Istvánnal szemben, hogy nemcsak az itt tárgyalt bűncselekményeikkel, hanem egyéb bűncselekményeikkel is támogatták a proletárdiktatúrát, annak törtető hívei voltak, amelyhez Nagy György István vádlottal szemben még hozzájárul, hogy az amúgy is súlyos váddal terhelten letartóztatott Gera Ferencet megfenyegette a forradalmi törvényszékkel, hogy a Lajtos-féle különítménynél, ahol az erőszakosságok napirenden voltak, bizalmi szolgálatot teljesített, a véres tragédiában végződő nyomozásban részt vett, a fogoly férjet a feleséggel, a fogoly fiút, bár nem is tartozott felügyelete alá, utolsó útján sem engedte apjával és feleségével beszélni; Nagy Péter vádlottal szemben, hogy a szélsőség hívének, Lajtosnak teljesített bizalmi szolgálatokat, hogy mint nyomozó közeg saját tényeivel, a kihallgatások telje87