Halmágyi Pál szerk.: A makói terroristák pere (A Návay-per) 1919–1921. A Makói Múzeum Füzetei 96. (Makó, 2001)
Az ítélet részletes indoklása
A III. rész 5. pontjában megnevezett vádlottak közül Kocsány István és Horváth Győző vádlottak beismerték, hogy Tóth Béla vádlottal együtt jelen voltak Makón a városházán, amidőn az Nagy Istvánt és társait, valamint az állampénztár helyiségében, ahol Marosi Imrét Tóth Béla letartóztatta, az utóbbi esetet illetően pedig Horváth Győző vádlott beismerte, azon a Marosi Imre tanú, Rózsa Sándor és Tóth Béla vádlottak vallomásával is bizonyított tényt, hogy Marosi Imrét a letartóztatása után, az értékekkel megrakott kocsin fegyveres őrizete alatt tartotta. Nagy György Pál, ifj. Kovács István, ifj. Dobai Kálmán és Vadlövő Sándor vádlottak beismerték, s a tanúkként kihallgatott sértettek bizonyították is a rendelkező részben megnevezett túszok letartóztatásban kifejtett közreműködésüket. Kóhn Henrik és id. Filippi László vádlottak beismerték, és a tanúkként kihallgatott túszok vallomásával bizonyítást is nyert, az a tevékenységük, amelyet a kir. törvényszék az ítélet ide vonatkozó részében, az elkövetési cselekményben megállapított. Az idevonatkozó bizonyítás anyaga szerint, a Makóról elhurcolt túszok a két közvetlenül egymás mellett kapcsolt marha-kocsiban voltak elhelyezve, mindenikben 2-3 vörösőr őrizete alatt. Abból a körülményből, hogy a nevezett vádlottak csak egy és pedig ugyanazon kocsiban, de más útvonalon más időben teljesítettek őrszolgálatot, az a kérdés merülhetne fel, hogy a másik kocsiban elhelyezett túszok sérelmére elkövetett büntetendő cselekményért felelősek-e. A kir. törvényszék kiindulva abból, hogy mindkét vádlott ugyanazon szervéhez tartozott a tanácsköztársaságnak, s a túszokat mindkét kocsiban ugyancsak a budapesti vörösőrség tagjai őrizték, hogy az a vonat, amelyen id. Filippi László, aki különben ismeretlen társaival együtt, a makói állomáson felszállítás előtt — beismerése szerint — az összes fent megnevezett túszok őrzésében közreműködött, a túszokat vivő két kocsit Hódmezővásárhelyig, s az a vonat, amely Hódmezővásárhelytől Budapestig vitte, egységes irányítás, rendelkezés alatt álló egység volt, amelyben az őrizetbe vett túszok egységes rendelkezéssel és csak fizikai okok miatt helyeztettek el két kocsiban. Hogy bár törvényellenesen, de mégis katonailag szervezett zárt egységet képezett az a vörösőr különítmény, amelyből annak parancsnoka az őrséget kirendelte, egy és ugyanazon célra, hogy az egyes pályaudvarokon az őrszolgálatot teljesítők az itt kinyitott kocsioldalon a kocsi előtt is tartózkodtak, sőt egyik a másik kocsijához is elment, végül főleg abból a körülményből, hogy az egy és ugyanazon cél szolgálatára kirendelt őrség tagjai, ha meg is van vonva fizikai határ az őrizetbe vettek elhelyezési helyei között, azért az egységesség folytán, az ekként őrzött egyének összessége őrének tekintendő. A kir. törvényszék tekintet nélkül arra, hogy abba a vasúti kocsiban, amelyet id. Filippi László Hódmezővásárhelyig, Kóhn Henrik pedig innen Budapestig tartott őrizete alatt, hány főnyi személyes szabadságától megfosztott ember volt, mind a két kocsiban elhelyezett összes túszok sérelmére elkövetett személyes szabadság megsértésének vétségében mondotta ki úgy a most nevezett, mint a fent kifejtettek alapján az 74
