Halmágyi Pál szerk.: A makói terroristák pere (A Návay-per) 1919–1921. A Makói Múzeum Füzetei 96. (Makó, 2001)

Az ítélet részletes indoklása

forgó csoportosulásnak célja a polgárok vagyonos osztályának kifosztása, és elhurcolása volt, tehát a Btk. 153. §. esete fennforogna. Minthogy azonban az alább kimutatandók szerint, a szóban forgó csoport nem a lázadást képező, csoportosuláshoz megkívánt egységes céllal jött létre, sőt Tóth Béla vádlott is az eredetitől eltérő megbízást vállalt a csoport megalakulása után, s azt sem a megbízás értelmében hajtotta végre, minthogy a Btk. 155. §-ban felsorolt rablás stb. bűncselekmények, a főtárgyalás adatai szerint nem a polgárok egyes osztályai ellen, hanem szegény, és vagyonos osztály, munkás, tisztviselő, földbirtokos, iparos, kereskedő, magán és közintézmények, pénzintézetek és közpénztárak, szóval mindenki ellen követtettek el, azért, a kir. törvényszéknek e kérdésben elfoglalt álláspontját, a most felhozott körülmények is indokolják. A közvád a lázadás bűncselekményét, a lázadó csoport összetételére, annak felszerelésére és főleg arra alapította, hogy Tóth Béla és társainak az expedíció működéséről tett jelentéséből, Korvin Klein Ottó nyilatkozataiból, stb. az nyer megállapítást, hogy Tóth Béla és társai, a Makón és környékén mutatkozó ellenforradalom leverése céljából indíttattak útba. A kir. törvényszék megállapította — ellenkező ténybeli adat nem is merült fel —, számos a közhangulatot jól ismerő tanú vallomása alapján, hogy Makón, Hódmezővásárhelyen, Szentesen nem volt ellenforradalom a kérdése időben. Megállapította, hogy Makón, 1919. évi április hó 23-án Vásárhelyi Kálmán hadügyi politikai megbízottat megölték és pedig megölte a köztéren összegyűlt a Vásárhelyi Kálmán hatalmi őrjöngését, egyéni kapzsiságát, indokolatlan reqvirálását megunt, túlnyomó részben a proletár-munkásosztályhoz s illetőleg az ehhez tartozó vörösőri szolgálatot teljesítő elégedetlenekből álló tömeg, amely azonban nem szándékolt a proletárdiktatúra ellen fellépni, nem tervezett, nem is csinált ellenforradalmat, hanem a népharagtól felkorbácsolt dühében megsemmisítette azt az egyént, aki kicsiny javaira, legszükségesebb élelmiszereire tört. Megállapította, Szőcs Áron, Nagy Péter, Farkas Imre stb. vádlottak és Dobay Rajmund, valamint Szávits Miklós tanú feltétlenül hitelt érdemlő vallomása alapján azt is, hogy Vásárhelyi Kálmán megölése napján, a proletárdiktatúra szélsőséges helyi híveiből, katonai diktatúra alakult, amely a tényleges hatalmat magához ragadta, a proletárdiktatúra helyi polgári szerveinek működését megbénította, s ez a körülmény az úgynevezett tanácsköztársaság népbiztosságainak tudomására jutott; megállapította Tóth Béla vádlott, Dobay Rajmund, Kritzler Lipót stb. tanúk vallomása alapján, hogy Tóth Béla már 1919. évi április hó 26-án, tehát a Budapestről elindulást követő napon, megbízást kapott és fogadott el, Makó és a környék kiürítése tekintetében, és elfogadja Tóth Béla ama vallomását is, amely szerint midőn az expeditó útba indítása iránt Budapesten az intézkedés megtörtént, már a belügyi népbiztosság kilátásba helyezte, az ellenséges oláhság közelléte folytán, a kiürítés szükségességét, mert ezt a körülményt Szőcs Áron, Rózsa Sándor, Farkas Imre stb. vádlottaknak és Dobay Rajmund tanúnak vallomása, és az események láncolata is igazolja, tudni illik, hogy az akkor illetékes katonai parancsnokság elhatározta és az egyes helyi szervekkel közölte is, a katonai kiürítést. 53