Halmágyi Pál szerk.: A makói terroristák pere (A Návay-per) 1919–1921. A Makói Múzeum Füzetei 96. (Makó, 2001)

Az ítélet részletes indoklása

Tóth Béla vádlottnak idevonatkozó vallomása, dr. Sebestyén Sándor vádlott és Kritzler Lipót, Kis Zoltán, Dienes Imre tanúk vallomása alapján megállapította, hogy a szóban forgó expeditióval, dr. Sebestyén Sándor és Varga János, mint igazságügyi megbízottak, forradalmi törvényszéki tag, illetve vádbiztosi minőségben azért küldetett ki, hogy a Vásárhelyi Kálmán megölésében résztvevők kinyomozása után, mire a fent nevezett tanúk kaptak megbízást, a megbízhatatlannak tartott makói forradalmi törvényszék tagjaiból magukat kiegészítve, működjenek, a karhatalom pedig dr. Sebestyén Sándor és Tóth Béla azon cáfolt vallomása szerint ezért bocsáttatott az expeditióval útnak, mert esetleg a kiürítés is bekövetkezik, a makói helyőrség pedig megbízhatatlan. Figyelembe véve azt is, hogy — az ellenkezőt egyetlen egy adat sem támogatja — a Budapestről kiindult vonaton elhelyezett mintegy 150-200 főnyi vörösőr közvetlenül Molnárnak, a vörösőrség országos főparancsnokának vezetése alatt indult el, akikhez a most nevezett intézett beszédet, a 30-35 főnyi terrorista pedig Kiss Géza szakaszparancsnoksága alatt állott, akiket Cserny József, maga a parancsnok bocsátott el, mindenkitől függetlenül, „burzsuj" vértől csepegő beszéddel. Figyelemmel arra a bizonyított körülményre, hogy Tóth Béla az egész expedíció felett rendelkezést csak Hódmezővásárhelyen 1919. április 26-án, illetve teljesen 27-én vette át, de a terrorcsapathoz tartozók a katonai természetű intézkedéseknek még akkor is vonakodtak magukat alávetni, végül a főtárgyaláson hiteles alakban bemutatott, Budapesten 1919. április 25-én Landler Jenő belügyi népbiztos által kiállított „Megbízólevél" ama tartalmából, mely szerint: „Anocskai András /Tóth Béla vádlott álneve/ elvtársat a kormányzótanács nevében, Szőcs Áron teljhatalmú politikai megbízott mellé, mint politikai megbízottat kinevezzük és felhatalmazzuk, hogy a direktóriumok mellett ezeket támogatva működjön. Minden hatóság tartozik őt működésében támogatni. Jelen igazolvány egyszersmind fegyverviselésre, mindenféle jármű ingyen használatára jogosít. Amelyik hatóság vagy hatósági közeg ezen rendelkezéseknek ellenszegülni mer, azonnal forradalmi törvényszék elé állíttatik". A kir. törvényszék megállapította, hogy a Budapestről történt elindulás időpontjában, vagyis amikor a vád szerinti csoportosulás történt, a bizonyítható cél nem a polgárság egyes osztályainak, nemzetiségének, hitfelekezetének fegyveres megtámadása volt, mert a fent ismertetett „Megbízólevél" tartalma sem ezt bizonyítja. Mindezen megállapítások eredményeként a kir. törvényszék arra a meggyőződésre jutott, hogy az úgynevezett tanácsköztársaság vezetősége Szőcs Áron, megyei direktóriumi tagnak és más helyi tényezőknek, nem különben a még Vásárhelyi Kálmán életében, ez ellen lefolytatandó vizsgálattal megbízott dr. Sebestyén Sándor, Tóth Béla, Varga János jelentéséből értesülvén a makói eseményekről és látva azt, hogy Vásárhelyi Kálmán zsarnoki szerepe a proletárdiktatúra híveiben váltja ki éppen az elégedetlenséget, s hogy a katonai diktatúra megalakítása az adott körülmények közt, a tanácsköztársaság szervezetének, közigazgatási berendezésének pilléreit is megtámadja, amidőn egyrészt Vásárhelyi Kálmán megöletése ügyének kivizsgálására bizottságot küldött ki, a várható kiürítésre tekintettel, miután a lokális egyének érdekeit szolgáló proletár 54