Halmágyi Pál szerk.: A makói terroristák pere (A Návay-per) 1919–1921. A Makói Múzeum Füzetei 96. (Makó, 2001)

A szegedi kir. ügyészség vádirata a Makón, 1919. január 30-án történt véres események szervezői és résztvevői ellen

Elkövették pedig ezt: Boromissza Jenő a fent 2-13. alatt felsorolt, továbbá a katonai bíróságnál eljárás alatt álló, valamint szökésben levő s részben ki nem derített társai Makón 1918. december és 1919. január havában nap nap után mindenkor és mindenütt az államhatalom helyi képviselői s az állami és társadalmi rend akkori egyedüli őrei s támaszai, a csendőrség és rendőrség ellen állandóan izgattak; a leszerelt katonák 1919. január 27-én este megtartott gyűlésen fegyvereket osztottak szét. A fiatal katonáknak a makói városháza közgyűlési termében 1919. január 29-én megtartott gyűlésén elhatározták, hogy dr. Petrovics György kormánybiztost lemondásra kényszerítik és helyébe kormánybiztosnak Boromissza Jenőt kiáltják ki s hogy ennek keresztülvitele céljából a csendőrséget és rendőrséget, ha kell vér árán is lefegyverzik. Ennek keresztülvitele végett elhatározták azt is, hogy a szeretetházban volt katonai fegyver- és lőszerraktárt feltörik és az ott levő készletekből felfegyverzik magukat. Ezt még akkor éjjel tényleg meg is tették. Ily tervszerű előkészítés után 1919. január 30-án reggel 8 órára a városház előtti térre nagy népgyűlést hívtak össze azon célból, hogy ott kimondják, hogy a megbízhatatlan, ellenforradalmár „fehér gárda" csendőrséget le kell fegyverezni, ezt nyomban végrehajtják, a fiatal katonákat, leszerelt katonákat és a proletárokat felfegyverzik és ilykép minden hatalmat Boromissza Jenővel az élén a fiatal katonák és a munkásság ragadja magához. 1919. január 30-án reggel a népgyűlésen a terheltek, — csaknem kivétel nélkül fegyveresen — meg is jelentek. A népgyűlésen több száz ember vett részt, köztük nagyon sokan fegyveresen. Bornemissza Jenő s a többi vezetők a városháza erkélyén foglaltak helyet s onnan beszéltek a néphez. A népgyűlés tartama alatt Czirbus István parancsnoksága alatt állott nemzetőrség Czirbus István rendeletére szintén csatlakozott a fiatal katonákhoz. Fölfegyverkezve elvegyültek a népgyűlés tömegébe, majd Czirbus István a nemzetőrség fegyver és lőszerkészletét is kiosztotta a népgyűlés résztvevői között. A gyűlésen elhangzott beszédek tárgya csaknem kizárólag a csendőrség leszerelése, a csendőrség és rendőrség működésének megszüntetése, s a fiatal katonák és munkások felfegyverzése volt. Midőn pedig Boromissza Jenő beszéde folyamán arra a bejelentésre, hogy a csendőrség hajlandó 24 óra alatt kiszolgáltatni, elkiáltotta magát: „Nem 24 órát, de 24 percet sem várunk, azonnal ki kell adni a fegyvereket", a felizgult és fékevesztett tömeg — fegyveres katonákkal és polgári egyénekkel az élén — megindult a polgári leányiskolában elhelyezett csendőrség ellen, mire azonnal megkezdődött a lövöldözés, a támadók részéről kézi fegyverekkel, a csendőrség részéről gépfegyverekkel és kézi fegyverekkel. Miután a támadók száma egyre szaporodott és a polgári leányiskolát kezdték bekeríteni, a csendőrség a polgári leányiskolából kivonult és állandó harcok között a Szegedi utcán át kihúzódott a Maros töltésre, majd a Maros hídján át Kiszomborba szerb megszállott területre, miközben a támadók állandóan s végig golyózáporral kísérték és még a Maros töltéséről is órák hosszat lövöldöztek a csendőrök után. A lövöldözések folytán 6 polgári egyén és 1 csendőr életét vesztette, 10-en pedig többé-kevésbé súlyosan megsebesültek. 11