Halmágyi Pál szerk.: V. és VI. Honvéd emléknap Makón. A szabadságharc 150. évfordulója 1998–1999. A Makói Múzeum Füzetei 95. (Makó, 2000)
Hermann Róbert: A megtorlás 1849-1859
jegyeket, március 8-án az 5 és 100 forintosokat minősítette érvényteleneknek. A még a magyar forradalom „törvényes" időszakában kibocsátott 1 és 2 forintos bankjegyekkel kapcsolatban ígéretet tett, hogy azokat osztrák bankjegyekre be fogják váltani. A fordulatot, a teljes érvénytelenség kimondását az orosz intervencióról szóló katonai egyezmény megszületése hozta magával. Május 20-án Weiden fővezér minden Kossuth-bankót (tehát az 1 és 2 forintosokat is) betiltott. Június 29-én pedig Haynau már elrendelte ezek beszolgáltatását, s a legszigorúbb büntetéssel fenyegette az ezt elmulasztókat. A lakosság azonban nem nagyon sietett a beadással. Valószínűleg azért a józan gazdasági megfontolásból sem, mert senki sem hitte, hogy a birtokában lévő bankjegyekért semminemű kárpótlást nem fog kapni. Erre mutat, hogy a hatóságoknak újra és újra el kellett rendelniük a Kossuth-bankók beszolgáltatását, sőt, a pesti cs. kir. katonai kerületi parancsnokság 1849. december 12-én december 31-ig meghosszabbította a beadási határidőt. A magyar társadalom összesen 66 millió forintnyi Kossuth-bankót veszített el. (Ebből 500,000 forintot váltottak be az osztrákok Komárom feladása után.) Nem véletlen, hogy a Kossuth-bankók rejtegetése az egyik leggyakrabban előforduló „bűncselekmény" volt az elkövetkező években. A rejtegetés oka kettős volt: a társadalom egy része bízott abban, hogy valamikor ismét „magyar világ" lesz, s a bankókat névértékükön beváltják; a szimbolikus értelmezési tartományban pedig a győztes hatalom autoritását vonták kétségbe a rejtegetők. Nem véletlen, hogy ennek képviselői olyan keményen sújtottak le e bankjegyek birtokosaira. A császár felelőssége Kezét — mert ő ölt, maga a király — / egy nép arcába törölte bele. / Nem volt e földnek Petőfije már! / így kezdett lenni Ferenc Józsefe. — írja Illyés Gyula „Október 6" című versében. S ha történészi pontosságunk berzenkedik is az első sor miatt, hiszen Ferenc József 1849-ben nem volt Magyarország királya, legfeljebb a Habsburg-birodalom császára, a költemény a szabadságharcot követő megtorlás egy fontos kérdésében foglal állást a maga eszközeivel. Tudniillik abban, mekkora volt az ifjú császár felelőssége a Magyarországon végrehajtott bosszúhadjáratban? Mint már említettük, az 1849 októberi kivégzések miatt olyan nemzetközi felháborodás támadt, hogy az uralkodó és az osztrák kormány jónak látta egy időre felfüggeszteni a kivégzések folytatását. így a tizenötödik aradi vértnaúként emlegetett Kazinczy Lajos ezredes 1849. október 25-i kivégzését követően egészen 1850 januárjáig nem hajtottak végre újabb halálos ítéleteket. Sőt, az osztrák minisztertanács fontosnak tartotta, hogy a közvéleményt ne hivatalos közleményekkel, hanem informális módon tájékoztassák a kivégzések felfüggesztéséről, s arról, hogy ez az uralkodó akaratából történt. Az uralkodó kegyelmességének látszatát erősíthette az is, hogy 1850 májusában ő mentette fel Haynaut Magyarország teljhatalmú katonai és politikai kormányzóságának tisztéből, s így — látszólag — ő akadályozta meg a bosszúhadjárat folytatását. 58
