Halmágyi Pál szerk.: V. és VI. Honvéd emléknap Makón. A szabadságharc 150. évfordulója 1998–1999. A Makói Múzeum Füzetei 95. (Makó, 2000)

Ságvári György: A honvédsereg egyenruházata 1848-49-ben

A többi ezred az alábbi színösszeállításban hordta ruháit: 14. Lehel zöld sötétkék sötétkék vörös 15. Mátyás piros szürke szürke piros 16. Károlyi fehér búzavirágkék búzavirágkék piros 17. Bocskai világoskék világoskék világoskék fehér 18. Attila piros világoskék piros piros A honvéd lovasság egy részét a lovas nemzetőrség tette ki. Öltözetük összességében huszáros: piros csákó, kék atilla, kék vagy bőrözött szürke nadrág. Ez volt az előírás, emellett igen változatos ruhavariációkkal találkozhattak a kortársak, amelyekben mindig valamilyen helyi viseleti specialitások testesültek meg. Amint akkor mondták, a huszár — a patkószegtől a csákóbokrétáig — 301 darabból áll. A huszár személyes cikkeit már ismerjük, következzék a lovon lévő tárgyak rövid mustrája. A lóra négyrétre hajtott pokrócot terítettek, erre helyezték a nyerget, amit az alsó hevederrel rögzítettek. A nyeregre sabrakot, majd a nyeregbundát terítették, ezt pedig a felső hevederrel szorították le. A sabrak igen díszes kellék volt. A rendfokozatot a posztón körbefutó paszományokkal jelölték, a díszben használt változatra, a hátsó csücsökba az uralkodó névjelét vagy a magyar címert applikálták. A tiszteknek nem volt nyeregbundája, mert a fekete bárányszőrmét a sabrak közepére, az ülőrészre varrták. Nyergelésnél a farmatring és a szügyelő segített abban, hogy a nyereg hosszanti irányban ne mozdulhasson el. A szügyelő két felső szíját a nyereghez, az alsót a lábak között áthozva az alsó hevederhez csatolták. Kantározásnál a ló fejére először a bőr kötőféket tették fel, ezen volt a csikózabla, ennek karikáihoz erősítették a csikószárat. A huszárok magyaros kantárja bonyolult és praktikus kellék volt. Jellegzetessége a bőrből vagy láncból készült un. homlokkereszt és a tarkószíj, amelyen kis lánc volt, hogy védje a ló fejét a kardcsapásoktól. A kantár pofaszíjaihoz erősítették a feszítőzabiát. A nyereg elülső részére csatolták a két pisztolytokot, elé pedig a hengeresre hajtogatott köpenyt szíjazták. Hátul a kápa alatt hordták a köpenyzsákot, benne a kéziszereket, amit már a gyalogosnál is láttunk. Az egyéb aprólékos dolgokat és a lóápoló szereket — a zaboszsák, sarló, fenőkő, szénakötöző kötél, vászon itatóveder, lóvakaró, lókefe, sörényfésű, patatisztító fa, tiszta rongydarab — a pisztolyok fölé a nyereg elejére szíjazott málhatáskákban és a nyereg egyéb részein helyezték el. A nyereg oldalára csatolták a patkótáskát. A harmadik alap fegyvernem a tüzérség. A honvédsereg tüzérsége egyrészt a császári hadsereg itt állomásozó ütegeiből és újonnan szervezett egységekből állt fel. A császári-királyi tüzérek piros hajtókás barna frakkot, 20 mm széles piros csíkkal jelzett világoskék pantallót, és felhajtott karimájú kalapot, rajta huszár tollforgót viseltek. A tiszteknek „kétszögű" kalapja volt, amit kakastoll bokréta borított be. A gombokon az ezredhez tartozást számokkal jelölték. A honvédség számára kiadott egyenruha szabályzat a tüzérség számára a gyalogság egyenruháját írta elő, azzal a kiegészítéssel, hogy a fekete csákóra egy tíz és fél cm magas lószőrforgót kell tűzni. A csákón továbbá az ernyő felett „Honvéd tüzér," feliratú pléh-lemez volt, fölötte a magyar korona, amint azt egy másik leírásból megtudhatjuk. Sőt, még azt is, hogy az atilla „tobák színű" volt, 44