Halmágyi Pál szerk.: V. és VI. Honvéd emléknap Makón. A szabadságharc 150. évfordulója 1998–1999. A Makói Múzeum Füzetei 95. (Makó, 2000)
Ságvári György: A honvédsereg egyenruházata 1848-49-ben
a nadrág pedig világoskék piros zsinórral. A nyargaló ütegek egyenruhája lovassági szabású volt. A nyargalok zöld huszárcsákót viseltek, a vitézkötés fehér volt, a lecsüngő lószőrforgó pedig piros — vagyis az egész együtt: nemzeti színű. A zeke színe viszont barna, tehát tüzérszínű, piros zsinórzattal. A honvédsereg műszaki csapatait utász és árkász osztagok alkották. Az utászruha színe, mint a császári királyi seregben, csukaszürke. Ilyen volt honvéd utászok atillája és a pantallója is, amit zöld zsinórzat díszített. A fejfedő fekete csákó lecsüngő fekete lószőrforgóval. Az árkászok ugyanolyan ruházatot viseltek mint az utászok, de a zsinórzat színe sötétvörös. A műszaki csapatoknál említjük a mérnök-kart. Jellegzetes ruhadarabjuk a sötétzöld zeke, amelynek meggyvörös bársony a hajtókája. A mérnökkarral állnak rokonságban a táborkari tisztek. Ők is sötétzöld zekét, atillát és mentét hordtak, piros zsinórzattal. Különleges öltözeteikkel sajátos színfoltját képezték a honvédsereg egyenruházatának a tábornoki kar tagjai. A tábornokok többsége gyalogostiszti szabású egyenruhát hordott. Ők előszeretettel viselték császári seregben hivatalosan még nem is rendszeresített új ruhadarabot, a kabátot (waffenrock), amelynek hétköznapi változata csukaszürke volt, a dísz változata fehér. Akik előléptetésük előtt huszárezredben szolgáltak, magyaros tábornoki ruhát viselhettek: piros dolmányt és nadrágot, fehér mentét, menyétprémes leffentyűs kucsmát. Az új előírások szerint a dolmányt atillára kellett cserélni. A piros gálaruhát, amennyire ismerjük, két honvédtábornok csináltatta meg: Mészáros Lázár honvédelmi miniszter, aki korábban az 5. Huszárezred parancsnoka volt, s ezért alanyi jogon is viselhette azt, illetve Dessewffy Arisztid, aki ebben a ruhájában vezette csapatait a turai csatában az oroszok ellen azok legnagyobb megdöbbenésére. A „köznapi" tábornoki atilla csukaszürke volt. Ezt több tábornok is megcsináltatta: Kiss Ernő és Guyon Richárd, Vécsey Károly és Damjanich János. Mások „extra" viseletükkel tűntek ki. Görgey Artúr „őrnagyi uniformisban járt, mindig begombolva, fején közönséges csákótokban, álla körül annak szíja..." — jegyezte fel róla Leiningen. Görgey sosem viselt kesztyűt, felöltője pedig egy fókabőr kabát volt. 1849 nyarán egy skarlátpiros zubbonyt csináltatott magának. Leiningen Westerburg Károly kék panyókás sapkát és barna atillát, Bem tábornok egy rézgombos köpenyt kedvelt, amely még a napóleoni háborúkból maradt rá. Bemet előszerettet ábrázolják tollas kalapjában is, amit 1849 májusában Mehádián vásároltatott magának. Poeltenbergről meg azt jegyezték fel, hogy még a Váci csatában is aranyzsinóros sötétzöld atillában volt, ehhez pedig fehér strucctollas egyenes karimájú fekete kalapot tett a fejébe. Aulich közhonvéd egyenruhát vett magára „minden pléhgallér nélkül". Kmetty György azok közé tartozott, akik külsejükre „mit sem adtak". Honvéd bekecs, bőrnadrág, nagy sarkantyús lovagcsizma, közönséges tiszti sapka — jegyezték fel róla. Végezetül a díszítményekről: a nemzeti jelképeket a fejfedőn nemzeti színű csákórózsa, illetve államcímer formájában viselték. A trónfosztás után a címerről levették a koronát, helyébe karddal díszített koszorú került. Felkerült az államcímer a huszártisztek tölténytáska szíján lévő pajzsra is, ahol korábban az uralkodói névjel díszlett. Nemzeti színű szolgálati övet hordtak a tisztek, az öv gombján pedig ugyancsak ott találjuk a magyar államcímert. Nemzeti színű volt a huszárcsákó zsinórzata is. 45
