Halmágyi Pál szerk.: V. és VI. Honvéd emléknap Makón. A szabadságharc 150. évfordulója 1998–1999. A Makói Múzeum Füzetei 95. (Makó, 2000)

Ságvári György: A honvédsereg egyenruházata 1848-49-ben

A forradalom oldalán harcolt gyalogezredek hajtóka és gomb színei: Sorszám és ezredtulajdonos Hajtóka Gombszín 2. gyalogezred; I. Sándor cár császársárga sárga 19. Karl zu Schwarzenberg világoskék fehér herceg altábornagy 32. Habsburg Estei Ferdinánd világoskék sárga főherceg 33. Gyulai Ferenc gróf sötétkék sárga altábornagy 34. Vilmos porosz herceg buzérvörös fehér 37. Máriássy András skarlátpiros sárga táborszernagy 39. Dom Miguel portugál skarlátpiros fehér infáns 48. Ernő főherceg acélzöld sárga 52. Ferenc Károly főherceg sötétvörös sárga 60. Gustav Wasa herceg acélzöld fehér altábornagy 62. August Turszky báró fűzöld fehér altábornagy A honvéd gyalogos zászlóaljak egyenruházata természetesen „magyarosabb" volt, mint sorhadi fegyvertársaiké: kabát gyanánt a korszak jellegzetes, magyaros ruhadarabját, a reformkorban divatozó atillát hordták. Színe kávébarna volt, mellét hat pár veres zsinórpár díszítette, ami a legénységnél egyenes vonalvezetésű volt és makk alakú fonadékban végződött, a tiszteknél galambkosaras, a két végén hurkolással. A tiszteknek két atillája is lehetetett, dísz, illetve köznapi változat. Előbbi aranyzsinóros volt, utóbbi, mint a legénységé, piros. Dísz fejfedőként a csákó szolgált, de a katonák jobban szerették a tábori sapkát. Ez rendesen kék volt, amit a tisztek félrecsapott panyókával hordtak és zsinórral díszítettek. Különleges viseletnek, kitüntetésnek számított a piros tábori sapka, közismert nevén a „veres sipka". A kitüntetési aktus során a zászlóra dicsérő szalagot kötöttek, egyúttal pedig a zászlóalj katonái egyetemlegesen engedélyt kaptak a veres sipka viselésére. A gyalogos nadrág világoskék, a tiszteknek, amint az előírás kikötötte: „búzavirágszín bő magyar nadrág". Ám ők nem nagyon viselték, helyette a sorhadi tisztek sötétszürke tábori pantallóját hordták. A forradalmi hadseregekben, így a honvéd seregben sem nagyon törődtek a ruházkodási szabályokkal, ami végső fokon a hadsereg általános fegyelmére is utal. Hiába a sok dörgedelem a szabályok betartására, az extravagancia kiirthatatlan volt. Gazdasági és anyagi problémák sem engedték érvényesülni az előírt szabályokat. A ruházatért és felszerelésért felelős hadbiztosok — Csány László, Lukács Sándor — a lehetetlent kísérelték meg az ellátás szervezésével. így hát ahány zászlóalj, szinte annyi „miniatűr egyenruha történet". Például a 3. zászlóaljé, a híres „fehértollasoké", akik nevüket a csákójukra és sapkájukra tűzött fehér kakastoll miatt kapták. Damjanich János a zászlóalj első parancsnoka is hordta ezt a fehér tollat. Voltak olyan zászlóaljak, nem is egy, 41