Kőszegfalvi Ferenc – Borus Gábor: Espersit János és könyvei. A Makói Múzeum Füzetei 93. (Makó, 2000)

Kőszegfalvi Ferenc: Espersit János és könyvei

I. Életút, pályakép Espersit János hírét igazából — a József Attila irodalmon kívül — talán csak könyvei őrzik. A hódmezővásárhelyi újságírónak, a makói ügyvédnek, a radikális köztársasági politikusnak, Tornyai János barátjának, a művészetek mecénásának tisztes neve lassan felejtődik, halványuló alakjára könyvei, legendás hírű tékája vet el nem múló fényt, neve a Gutenberg galaxis sorsával fonódott össze örökre. Espersit elsősorban az az ember, aki utolsó fillérjén is könyvet vásárolt, a szépmesterségekért minden áldozatra kész volt, s akinek elhíresült könyvesháza a magyar irodalomtörténet két halhatatlanjának, Juhász Gyulának és József Attilának adott menedéket, otthont, békés munkahelyet. A tépett lelkű, árva Juhász Gyula így emlékezett barátjára: „... Espersit János idealista volt a szó legtisztább, legnemesebb értelmében. Idealizmusa nem is volt e földre való és mégis az élet nagyszerű szeretetében nyilatkozott meg. Leírta például Kosztolányival, Babitscsal, Oláh Gáborral folytatott egész levelezésemet, lemásolta Ady Endre összes verseit, jegyzetekkel látta el őket és nagy tanulmányt akart írni róluk. Úgy tudom, hogy regényírásra is gondolt, és lehet, hogy tervezett regényét titokban meg is írta. Életében az volt a legmeghatóbb, hogy nem csak mecénás volt, hanem erején felül volt mecénás. Mindig támogatnia kellett néhány művészt, költőt, festőt. Ez lelki szükség volt nála."

1 Szinte a reneszánszhoz fogható műpártolói hajlamát pedig nem hozhatta otthonról, a gének szelíd játékaként ez távolabbi őseitől eredhet. Tizenkét gyermekes foltozószabó gyermekeként a Torontál vármegyei Nagyszentmiklóson született 1879. január 18-án. Az apa hugenotta bevándorlók utóda, az anya ugyancsak telepes családból ered, bánáti sváb. (A hely televénye egyébként több talentumot is termett; a 18. századi nyelvész-költő, Révai Miklós után, itt született az Espersitnél mindössze két évvel fiatalabb Bartók Béla is.) A nehéz sorsú család nemsokára Makóra költözött, itt próbált egzisztenciát teremteni, János itt kezdett iskolába járni, elemibe, majd polgáriba. Emlékezése szerint 12 éves korától már maga próbálta kenyerét megkeresni. 1893 őszétől a vásárhelyi gimnáziumban tanult, ahol érlelő, gyarapító, fontos évek után 1898-ban érettségizett. Középiskolásként, itt Vásárhelyen alakult ki, szilárdult meg kemény negyvennyolcassága, azonkívül jellemének olyan fontos vonásai, mint a közéleti szereplés igénye, s a bibliofilia. Pedig nem volt jó tanuló, hisz sorra hat elégséges osztályzattal abszolválta osztályait, (hetedikben ráadásul meg is buktatták politikai földrajzból és természettanból), a számára fontos, kedves stúdiumokkal azonban szívesen és eredményesen foglalkozott. Az ősi, protestáns gimnázium szelleme, híres magyartanárai, Futó Mihály és Imre Lajos, meg az iskola Petőfiről elnevezett önképzőköre jellemének és műveltségének kialakulását egyaránt döntően befolyásolták. Tanulmánynak is beillő dolgozataival (Mátyás királyról, Kisfaludy epikájáról,) meg emlékbeszédeivel, szavalataival már ötödikes korától pályadíjakat, elismerést nyert, hetedikesként éppen bukása évében, ifjúsági könyvtárosnak, nyolcadikos korában pedig az önképzőkör titkárává választották.

3 5