Kőszegfalvi Ferenc – Borus Gábor: Espersit János és könyvei. A Makói Múzeum Füzetei 93. (Makó, 2000)

Kőszegfalvi Ferenc: Espersit János és könyvei

A frissen maturált, 19 éves ifjú nem költözött vissza Makóra, Vásárhely, amely éppen a századforduló éveiben ér dualizmus-kori anyagi, szellemi gyarapodásának tetőpontjára, s ahol barátokra tett szert, vonzóbbnak tűnhetett számára. Éppen érettségije másnapján avatták a főgimnázium új épületét, néhány hét múlva pedig az Erzsébet-ligetben a pompás új színházpalotát, a Nyári Színkört. Villanyvilágítás, teniszpálya, korcsolyapálya javította az élet minőségét. Négy nyomda működött, öt újságot adtak ki nagyjából egyidőben ezekben az években. Vetró Lajos Endre már 1898-ban napilappal próbálkozott, Németh László későbbi regényhőse, Kenéz Sándor ügyvéd 1900ban indította meg Vásárhelyi Híradó című modern, liberális lapját. Megindult Szeremlei Sámuel ötkötetes várostörténetének kiadása, 1904-ben megrendezték az első tárlatot, megalapították a városi múzeumot.

4 Az utóbbiakban jelentős szerepe volt az 1899-ben szülővárosába hazaköltöző Tornyai Jánosnak, Endre Bélának, s a körülöttük kialakuló baráti körnek. E kör egyik tagja éppen Espersit János, akiről a vele egyívású Kiss Lajos, a későbbi néprajztudós, a vásárhelyi művészélet krónikása, ilyen pillanatképet festett: „Espersit János újságszerkesztő, majd jogász. Bátor fellépésű, határozott beszédű fiatalember. Egyformán lelkesült az irodalom, művészet, jogi és politikai dolgok iránt. Diákkorában nagyhangú /!/ szavaló, nagyhangúságát később is megtartotta. Különben őszinte barát. Mióta a művészek közé járt, bársonykabátot viselt."

5 Espersit rövid hivatalnokoskodás után találta meg a számára legmegfelelőbb foglalkozást, az újságírást. Érettségi után előbb közjegyzői írnok lett, majd rövid ideig városi segédszámtiszt, mígnem 1900. február l-jén belépett Kenéz Sándor említett induló lapjához, a Vásárhelyi Híradóhoz. Önkéntesi évét 1901 őszétől 1902 őszéig szolgálta le, a katonaságtól visszatérve felelős szerkesztője is lett a lapnak, ahol vezércikktől tudósításig mindent írt. Eperjesi János, Endre János, Bizon (Bölény) álneveken szépirodalmi munkákat, verseket is. Érdekes egyébként, hogy éppen 1902-ben magyarosíttatni akarta nevét, az újsághír szerint (Vásárhelyi Híradó, 1902 július 17.) Endre Jánosra. Talán az is jellemző apróság, hogy ezekben az években, — nomen est omen —, Vásárhelyen is a Kazinczy utcában bérelt lakást. Önálló lapalapításra is gondolt, amikor 1904 márciusában az Ady feltétlen hívének számító, polgári radikális hitvallású Gonda Józseffel együtt megindítja a Vásárhelyi Ellenzéket. A nyolc hónapig élő lapnál Gonda volt a fő-, Espersit a felelős szerkesztő. A vásárhelyi újságíróévek utolsó állomása a Vásárhelyi Reggeli Újság, ahol 1906 márciusától néhány hónapig a frissen indult, akkor még függetlenségi lap társszerkesztőjeként működött. Az életkörülményeiben ekkortájt beállott változás pályamódosításra késztette. 1903. június 20-án ugyanis megnősült, feleségül véve egykori iskolatársának nővérét, a tehetős birtokos családból származó Nyikos Máriát. Két éven belül gyermekei is megszülettek, 1904-ben Mária, a József Attila-versekből ismert Caca, majd 1905-ben ifjabb János. így biztosabb polgári egzisztenciát kellett teremtenie. Apósának tanácsára folytatta a még 1900-ban megkezdett, s megszakításokkal végzett jogi tanulmányait, (1905-1906 telén már rendőrségi segédfogalmazóként dolgozott), s 1907. június 21-én letette az ügyvédi előszigorlatot a kolozsvári egyetemen. Néhány nap múlva családjával Makóra költözött, — 14 év után odahagyva Vásárhelyt — 6