Kőszegfalvi Ferenc – Borus Gábor: Espersit János és könyvei. A Makói Múzeum Füzetei 93. (Makó, 2000)
Kőszegfalvi Ferenc: Espersit János és könyvei
állománybeli vagy az 1949 után ideömlesztett régi, ritka könyveket magába foglaló raktári egységet 1972-ben állították föl.) Adatszerű összegzést adva a gyűjtemény maradványának állapotáról, tehát azt mondhatjuk el, hogy a Vásárhelyre került másfél ezer kötetes Espersit-kollekcióból ma 581 könyv vehető kézbe. Ebből 229-et a Németh László Városi Könyvtár átadott tartós letétként a makói Espersit-emlékház kiállításába 1980-ban.(Ugyanekkor a Bethlen Gábor Gimnázium is átadta Makóra azt a 34 kötetet, melyek az akkori megyei könyvtárból 1971-ben meggondolatlan selejtezés nyomán az iskolába kerültek.) A városi könyvtárban, a Makóra átadottakon túl, — immár külön kezelve, kölcsönzésből kiemelve —, 184 szak- és szépirodalmi munkát, és 107 kötési egység periodikumot, összesen 291 kötetet őriznek. A Tornyai János Múzeum könyvtárában 26 kötet képzőművészeti és néprajzi könyv, periodika található, ennyi maradt a negyvenes évek közepén oda átleltároztatott 51 Espersit-kötetből. S végül, bizonyára a már említett 1971-i selejtezés maradványaként, három könyv még ma is a Bethlen Gábor Gimnázium tékájában található. (Edvard, David: Szocializmus és mezőgazdaság 1-2. 1909. és Rácz Gyula: Gazdasági önállóság alkotja meg nemzeti és világgazdasági függetlenségünket. 1905. Ez utóbbi ex librissel, aláírással.) Egy-egy műről a könyvtár régi leltárkönyveiből mindössze a szerző nevét, a mű címét, a kötetszámot és a kiadó nevét tudjuk meg; pontosabb képet csak a ma is kézbe vehető kötetek megtekintésével kaphatunk a gyűjtemény minőségéről. (Ha az egykori teljes könyvtár mintegy harmadát kitevő kollekciót az egykori egész, ti. a Vásárhelyre került mennyiség jellemző mintájaként foghatjuk föl.) Bányai László, amint már korábban is idéztük, „válogatottan értékes tartalmú és kiadású könyvek"-et látott Espersit otthonában. A gyűjtemény megvásárlásáról beszámoló vásárhelyi lap szerint a könyvek „egy része szépirodalmi mű, nagyobbik fele szociológiai és jogi szakmunka". Az idézett levéltári irat annyit tett még ehhez hozzá, hogy a kollekció „túlnyomó részben díszkötéses" könyvekből áll. A fönti elejtett szavakon, utalásokon túl, a könyvtár leltárkönyvei s a gyűjtemény köteteinek kézbevétele után pontosan megállapítható, hogy az Espersit-könyvtár 86%-ban magyar, 13%-ban német nyelvű; kétharmad részben szépirodalmi munkákat tartalmazó s túlnyomó részben az 1880-as, 1890-es években s a 20. század első két évtizedében kiadott művekből állt. Ezekhez tucatnyi reformkori és mindössze három 18. századi könyv, egy 1790. évi latin-német szótár, ezen kívül Gracianus 1752-i könyvének, a De prudentia civili maximae (Az udvari ember, vagy a polgári erkölcsről), és John Locke A gyermekek neveléséről c. művének 1771-i kolozsvári kiadású példánya járult. (Espersit használni akarta könyveit, nem könyvmúzeumot létesíteni.) Jellemző a kollekcióra a nagyszámú kolligátum is: a művelt, bibliofil gyűjtő a hasonló témájú, valamilyen szempontból rokonítható könyvek közül, alighanem helykihasználás végett is, kettőt-hármat, négyet-ötöt egybeköttetett, 174 társaskötetet hozva így létre. (Pl. az 1911-1920-i Modern Könyvtár kötetei.) „Még nem találkoztam emberrel, aki annyira szerette volna a verseket" — írta Espersitről József Jolán 1923-ban. A gyűjtemény szépirodalmi hányadának 12%-a a 19
