Kőszegfalvi Ferenc – Borus Gábor: Espersit János és könyvei. A Makói Múzeum Füzetei 93. (Makó, 2000)

Kőszegfalvi Ferenc: Espersit János és könyvei

ugyancsak államosított, volt nagygazdaházba helyezték át. (Valószínűleg a költözködések során is elkallódott néhány kötet.) A megyei könyvtár saját, régi és 1949 után az államosításokból kapott „új" könyveinek újrafeldolgozása, feldolgozása, mint Vörös Gézától olvashattuk, szintén 1955-ben kezdődött. A többéves, hosszú folyamat során azonban az újrafeldolgozott kötetek között az Espersit-tékának, becslésünk szerint, már csak alig fele szerepelhetett. Hat-hétszáz kötet kaphatott így (elsősorban a 60-as évek elején) „kegyelmet", került be újra a körforgásba, miközben egy-kétszáz Espersit-kötet, — másokkal együtt —, még mindig alkalmi tárolóhelyen maradt. Ezeknek apródonkénti újrafeldolgozása csak a 70-es években történt meg. A többi, körülbelül ötszáz kötetről azt kell gondolnunk, hogy az alkalmi, vagy inkább alkalmatlan tárolási körülmények miatt mentek tönkre, valamint a két költözködés idején vesztek, pusztultak el; ezenkívül az 1955-ig tartó „interregnum" idején féllegálisan, majd innen kezdve a hatvanas évek eleji „konszolidációig" legálisan törölték, selejtezték. (Mintegy kétszáz kötet pedig, mint korábban kifejtettük, az első szűk két évtizedben, 1933 és 1950 között pusztult el.) Az újrafeldolgozott könyvek élettartama, ellentétben az újrafeldolgozással párhuzamosan folyó törlés során halálraítélt könyvekével, meghosszabbodott, bár a kölcsönzési állomány köteteinek igénybevétele sokszorosa volt a városi könyvtári időszakénak. Az igénybevétel, különösen az 1960-as évek elejétől, csak egyre fokozódott, hisz, míg az 1930-as években a négy-ötszáz olvasó csak mintegy 20 ezer kötetet használt egy évben, addig például 1955-ben már 3 ezer olvasó vette igénybe a könyvtár szolgáltatásait, 80 ezer kötetet kölcsönzött, ettől az évtől kezdve már mindennapos kölcsönzési idő alatt. 1959. január elsejétől a hatalmas határ népe is rendszeres olvasóvá válhatott; ettől a naptól művelődési autó hozta-vitte a könyveket a tanyai kisközpontokba. (1962-ben már a második bibliobuszt állították be.) Nemkülönben földrengésszerű változást jelentett a könyvtár állománya számára az áttérés szabadpolcos kölcsönzésre."

4 Egyszeri hatásában és következményeiben egyaránt, ugyanis már az erre való fölkészülés során alaposan átrostálták az állományt, 1960. november 11-től pedig már nagyobb könyvanyagból válogathattak az olvasók szabadon, mint az egykori városi könyvtár teljes állománya. A 60-as évektől tehát, a nagyüzemmé váló könyvtárban, az olvasók ezreinek kezén, az egykori Espersit-könyvtár sok esetben már hetven-nyolcvan éves darabjai sokkal hamarabb koptak, pusztultak, vesztek, mint korábban. Egy jó évtized alatt vagy háromszázzal lettek kevesebben. Sokszor talán csak túlbuzgóságból a könyvtárosok is „irtották", selejtezték az Espersit-könyveket. Elpusztult a kötéstábla, a szennylap s az ezeken található ex libris. Aláírás híján az azonosítás csak a régi leltárkönyvek alapján történhetett volna, azonban az 1977. évi állományellenőrzésig ezek is elfelejtve, sutba dobva hevertek a pincében. Kedvezőbb helyzetben voltak azok a kötetek, melyeket az újrafeldolgozás nem kölcsönözhető állományegységbe, a segédkönyvtárba és a helyismereti gyűjteménybe irányított, vagy az ún. belsőraktárba helyezett. (Az elsősorban a megőrzés végett különválasztott, nyitó 18