Halmágyi Pál szerk.: IV. Honvéd emléknap Makón 1997. A Makói Múzeum Füzetei 91. (Makó, 1998)

Végh Ferenc altárbornagy megnyitója

Ágoston Gábor Oszmán expanzió és katonapolitika Magyarország elfoglalásáig Az 1375. évi első török—magyar katonai összecsapástól a Buda 1541. évi elfoglalásáig teijedő időszakot az Oszmán Birodalom európai terjeszkedése, illetve a Magyarországgal szembeni katonapolitika szempontjából több szakaszra oszthatjuk: az 1402-ig tartó első, az 1451-ig tartó második, az 1503-ig tartó harmadik, az 1520-ig tartó negyedik és az ezt követő ötödik szakaszra. I. Az expanzió első szakasza 1402-ig Az 1402-ig tartó szakaszt a folyamatos terjeszkedés jellemezte, amikor az oszmánok kihasználva a balkáni államok és Bizánc egymás elleni helyzetét, katonai szövetséges segédnépként hol az egyik, hol a másik állam szolgálatában állva terjesztették ki hatalmukat egyre nagyobb területekre. Egy ilyen akció során 1375-ben, a havasalföldi vajda szövetségeseként először kerültek szembe a magyar csapatokkal Havasalföldön. Egyes irreguláris egységeik Magyarországra is betörtek és végigpusztították a Temes vidéki területeket. 1389-ben Lázár szerb kenéz vereségével összeroppant a Magyarországot védelmező délszláv védelmi pajzs, s a csatában ugyancsak meghalt I. Murád szultán helyére a minden eddiginél expanzívabb katonapolitikai irányvonalat követő I. Bajezid szultán (1389-1402) került az Oszmán Birodalom trónjára. Bajezid az oszmán állam határait északon a Dunáig, keleten az Eufráteszig akarta kiterjeszteni. A Bulgáriát 1393-ban elfoglaló, majd Szerbiát és Havasalföldet, tehát hazánk közvetlen szomszédait is vazallusi függőségbe kényszerítő hódítót, aki gyors hadmozdulatai és hadi sikerei miatt a Villám melléknevet kapta, nemzetközi összefogással sem sikerült megállítani: a Zsigmond király vezette keresztes had 1396-ban Nikápolynál vereséget szenvedett. Bajezid megálmodott birodalmának nem az európai keresztes hadak, hanem egy másik steppei hódító, Timur Lenk vetett véget az 1402. július 28-i ankarai csatában. Ezt követően az oszmán állam ugyanolyan gyorsan hullott szét, amilyen gyorsan Bajezid alatt felépült. Néhány évtizedre megszűnt tehát a Magyarországot közvetlenül fenyegető veszély. II. Az újjáépítés: 1402-1451 Az 1402-13 közötti interregnum idejét Európa elszalasztotta, így I. Mehmed (1413-1421), majd II. Murád szultán (1421-1451) szívós munkával újjáépítette az oszmán államot, amely kiterjedését tekintve több mint 560 000 négyzetkilométernyire növekedett, csupán néhány 10 000 négyzetkilométerrel maradván el a bajezidi állam egykori területétől. Ebben az időszakban a török politikát az offenzívába lendült Magyarországgal szembeni óvatosság jellemezte, annál is inkább, mert a törököknek ebben az időszakban nemcsak Magyarországtól, vagy a magyarok vezette európai keresztény 9