Halmágyi Pál szerk.: Tanulmányok Tóth Ferenc köszöntése. A Makói Múzeum Füzetei 90. (Makó, 1998)

Orbán Imre: Az istentiszteletek rendje a makói plébánián a 19. században

ORBÁN IMRE Az istentiszteletek rendje a makói plébánián a 19. században A török kiűzése után, 1700-ban került sor a makói Szent István-plébánia újjáalapítására. Ezzel jelentős lendületet kapott a helyi egyházi élet szervezése, mely természetesen a tridenti zsinat szellemének megfelelően történt. A18. század folyamán az istentiszteletek rendje is elérte azt a formát, ami a 19. századi Makó római katolikusainak liturgikus rendjét jelentette. Erről a legátfogóbb képet az egyházlátogatási jegyzőkönyvek, különösen is a Lonovics József csanádi püspök által végzett 1835-ös, és a Csajághy Sándor püspök 1859-es canonica visitatiójának jegyzőkönyvei adnak.

1 Mielőtt ezeknek az istentiszteletekről szóló direktóriumát közzétennénk, lássuk ama általános vonásokat, melyek ezekkel kapcsolatban a város római katolikusainak vallási életét jellemezték. Makón nyilvános vásárokat vasár- és ünnepnap nem tartottak. Az egyházi ünnepeken és köznapokon a papság az előírásoknak megfelelő liturgikus öltözéket használt. Ünnepeken a plébános a napi evangélium fölolvasásával, szentbeszéddel és a hozzárendelt könyörgésekkel énekes szentmisét mutatott be a hívő népért. A szentbeszédek mindig az időszaknak megfelelőek, átgondoltak és írásban rögzítettek voltak. Köznapokon szentbeszédeket nem tartottak. A templom VI. Pius pápa engedélye folytán Gyümölcsoltó Boldogasszony, Nagyból dogasszony napjain, valamint püspöki határozat alapján Szent István király ünnepén rendelkezett teljes búcsúval.

2 A plébániatemplomon kívül miséket mondtak még a temető 1829-ben elkészült Szent Anna-kápolnájában temetések alkalmával a hozzátartozók kívánságának megfelelően. Ugyancsak tartottak misét az 1734 előttről való, a Boldogságos Szűz Mária hét fájdalmára szentelt Kálvária-kápolnában nagyböjt péntekjén, alapítványi rendelkezés folytán a század második felében július 16-án, Kármelhegyi Boldogasszony ünnepén és egyéni kívánság szerint, valamint az első keresztjáró napon. A püspöki rezidencia 1826-ban fölszentelt Szűz Mária-kápolnájában a keresztjáró napok keddjén

3 az ide körmenetre érkező hívek csöndes misén vettek részt. Az 1855-ben épített Nepomuki Szent János-kápolnában a szent ünnepén énekes mise volt. Az ünnep vigiliáján a körmenetben érkező és oktávájában körmenet nélkül itt gyülekező hívekkel papi előimádkozással litániákat mondtak a hatodik vecsernyei órában. A harmadik keresztjáró napon szintén körmenetet vezettek ide, s ez alkalommal csöndes misét mutattak be. Lele filiában

4 nem volt miseszolgáltatás. Ott, mivel magukban éltek a hívek, azokkal, akik valamilyen oknál fogva nem tudtak a kötelező misehallgatási napokon Makóra jönni, délután a jegyző-tanító az evangéliumot fölolvasva imádkozott, énekelt és litániát mondott. Magánájtatoskodások színhelye volt a filia közepén álló kereszt. Templom híján előtte gyakran szoktak volt imádkozni a lelei emberek. Makón is végeztek magánájtatoskodásokat. A hívek misére jövet vagy menet, illetve a város más egy55