Halmágyi Pál szerk.: Tanulmányok Tóth Ferenc köszöntése. A Makói Múzeum Füzetei 90. (Makó, 1998)

Orbán Imre: Az istentiszteletek rendje a makói plébánián a 19. században

házi helyeiről visszatérve a plébániatemplom előtti téren álló ún. „kűkép",

5 azaz a Boldogságos Szűz 18. századi kőszobra előtt. Ehhez egy lámpás is volt illesztve, mely a „jámbor asszonyok" gondoskodása folytán szombati napokon és az ünnepek vigiliáin majdnem egész éjszaka világított. Az Oltáriszentséget 1835-ig imádás végett a következő ünnepeken helyezték ki: karácsony, Jézus nevenapja, húsvét, pünkösd első napja, áldozócsütörtök, űrnapja, a Boldogságos Szűz ünnepein: Gyertyaszentelő Boldogasszony, Gyümölcsoltó Boldogasszony, Nagyboldogasszony, Mária nevenapja, a szeplőtelen fogantatás, valamint Szent István, Szent Péter és Pál, a mindenszentek ünnepein, a hónap első vasárnapján, az űrnapja nyolcadában, január l-jén, a hamvazószerda előtti három napon reggel, déltől a vecsernye és a litániák idején és a nagyböjtben a szentbeszédek alatt. Mivel ezt Lonovics püspök túlságosan gyakorinak tartotta, mely elhalványíthatja a tiszteletet, úgy rendelkezett, hogy ezután úrmutatóban az Oltáriszentséget csak karácsony, pünkösd, űrnapja, Szent István király ünnepein, a hónap első vasárnapján a mise alatt, nagyböjt vasárnapjain a délutáni szertartás idején, valamint a nagyhét péntekjén és szombatján a szent síron és Krisztus király ünnepének a nyolcadában az énekes mise alatt, cibóriumban pedig vasár- és ünnepnapokon a litániák végén lehessen kihelyezni. A leghatározottabb tiltás ellenére a monstranciában való kitétel számára ezután is megmaradt Makón a hamvazószerda előtti három nap, újév vigiliája és vesperája. Körmeneteket Oltáriszentséggel húsvétkor és űrnapján tartottak. Az 1835-ös püspöki engedély ellenére sem vezették be ezt Szent István király ünnepén. Ezen kívül még nyilvános körmenetek voltak Oltáriszentség nélkül gyertyaszentelőkor, Szt. Márk napján és a keresztjáró napokon. Ilyen alkalmakkor a résztvevők a templomi zászlókon és a körmeneti kereszten kívül csak a céhzászlókat, Szent Márkkor és űrnapján fiatal lányok még Szűz Mária szobrait vitték. Eme utóbbi szokást Lonovics püspök eltörölte, mondván, hogy az Egyház által nem jóváhagyott szokásról van szó, s félő, hogy a lányok ezzel inkább csak a „pajkos ifjúság" figyelmének fölkeltését akaiják elérni. Szerinte a Mária tisztelők inkább Mária erényeinek az utánzásában, a lorettói litániának szombat- és vasránaponkénti elmondásában tűnjenek ki. Változás csak annyiban állt elő, hogy a szobrot ezután a nagyobb erkölcsi tisztaságot föltételező Mária-kongreganista lányok hordozták a vállukon.

6 A liturgikus és a vallási élet szempontjából fontos, hogy a plébánián működött a Boldogságos Szűz Mária Szeplőtelen Szívének a Társulata, a Rózsafüzértársulat, a Szent Lipót és a Szent Gellért Társulatok, melyeknek tagjai meghatározott napon közösen misét hallgattak, nyilvános könyörgéseket végeztek, gyóntak, áldoztak. Meg kell még említeni azokat a római katolikus koldusokat, akik a számukra vásárolt házban együtt laktak. Ők ott közösen reggel és este, valamint az angyali üdvözletkor imádkoztak, szombaton és vasárnap pedig testületileg részt vettek a szentmisén és a litániákon. Rajtuk kívül csoportosan hallgattak szentmisét az iskolások. A belső iskolában tanulók naponta, míg a külső iskolások csak vasár- és ünnepnapon mentek misére, viszont ők a Kálvária-kápolnában naponként közösen imádkoztak. 56