Halmágyi Pál szerk.: Tanulmányok Tóth Ferenc köszöntése. A Makói Múzeum Füzetei 90. (Makó, 1998)
Forgó Géza: Csanád vármegyei gazdasági és ipari kiállítás 1886. október 10-17
ÍR A város a reformkorban még harmadrendű piacközpontnak minősült. A Maros-parton tartott gabona, barom- és kirakodóvásárokon a megye lakosságán kívül a távolabbi tájak kereskedői is megjelentek. A hetivásárokon a gabonaforgalom, az országos vásárokon pedig a baromfikínálat kiemelkedő. 2 9 A makói piac jelentősége a kiegyezést követő gazdasági föllendülés után is megmaradt. Köszönhette ezt földrajzi-gazdasági, társadalmi és kulturális adottságainak. Mindenképpen kiemelendő földrajzi helyzete és megyeszékhelyi szerepe. Kulturális vonzása — ebben az időszakban — még aligha lehetett jelentős. A Schök Antal városi mérnök által 1895. február 8-án rajzolt térkép a piac nagyságáról és sokféleségéről tanúskodik. A piacon — amely már beköltözött a városközpontba — külön helye volt a gabonakereskedőknek, henteseknek, korsósoknak, csizmadiáknak, szabóknak, szíjgyártóknak, köteleseknek, zöldségeseknek, szatócsoknak, gyümölcskereskedőknek, kenyérárusoknak, pecsenyesütőknek, juhvágóknak, paprikaárusoknak, liba-, ló- és szarvasmarha-kereskedőknek. 3 0 A piacon és a város kereskedelmében meghatározó szerepet ellátó zsidó kereskedők boltjaiban — köszönhetően nemzetközi kapcsolataiknak is — szinte minden beszerezhető volt. A pénz és hitelek tekintetében az iparral és kereskedelemmel foglalkozókat, valamint a gazdaközönséget Makón az ipari- és kereskedelmi társulat, a makói takarékpénztár részvénytársaság, a nagylaki takarékpénztár és a battonyai takarékpénztár látták el. 3 1 , Csanád vármegye gazdasági érdekeinek előmozdítására a kiegyezést követően, 1868. április 6-án Glacz Antal dombegyházi földbirtokos elnökletével megalakult a Csanádvármegyei Gazdasági Egyesület. Feladatául tűzték ki a hatósági intézkedések figyelemmel kísérését, szakelőadások tartását, mintagazdaságok létesítését, versenyek rendezését, a háziipar támogatásával a kisgazdaságok keresőképességének fokozását, tanulmányi utak szervezését, tenyészállatok beszerzését, kiosztását és díjazását, az értékesítés segítését, gazdakörök létesítését és irányítását. Az egyesület székhelye kezdetben Battonyán, majd Makón volt. 3 2 Amíg a gazdasági egyesület a mezőgazdasági termelők felé nyújtott segítő kezet, addig az 1885. március 19-én alakult Makói Ipartestület a város kézműveseit szándékozta támogatni. Célja volt, hogy rendet tartson az iparosok között, támogassa az iparhatóság működését, előmozdítsa az iparosok érdekeit és őket haladásra serkentse. Megpróbálta rendezni az iparosok és segédek kapcsolatát, védeni a tanoncok érdekeit. 3 3 Segélyeket adott, illetve az anyagi érdekeket szövetkezet alakításával kívánta előmozdítani. A Makói Ipartestület „[...] képességéhez mért anyagi segély, olcsó kölcsön nyújtás által igyekszik az egyes iparosok munkakedvét, versenyképességét fejleszteni és túlnyomólag ez utóbbi célra alakította az önsegélyező és hitelszövetkezetet is, melynek a f. év július (1886) hó folyamán megjelent első félévi zárszámadása szerint forgalomban lévő 1000 frtnyi készpénze az iparosok közt kölcsönként van kiosztva." 3 4 Az ipartestület szerint igen szomorú helyzetben vannak tagjai, hiszen „[...] nagy része a megélhetéséért küzd, és nemhogy díszműnek előállítására szükséges tőkepénzzel nem rendelkezik, sőt megrendelés nélkül készmunkát sem képes rak78
