Halmágyi Pál szerk.: Tanulmányok Tóth Ferenc köszöntése. A Makói Múzeum Füzetei 90. (Makó, 1998)

Forgó Géza: Csanád vármegyei gazdasági és ipari kiállítás 1886. október 10-17

FORGÓ GÉZA Csanád vármegyei gazdasági és ipari kiállítás 1886. október 10-17. Makó és Csanád vármegye gazdasági élete 1886-ban Csanád vármegye központja, Makó nagyszabású kiállításnak adott otthont a helyi ipartestület és a megyei gazdasági egyesület szervezésében. A kitűzött cél annak a bizonyítása, hogy a megyei iparosok és gazdák tudnak olyan termékeket előállítani, melyek megállják az országos versenyt is. A hajdan hatalmas vármegye a török kiűzése után egyike lett a legkisebbeknek. A maga 1618,2 km

2 területével csak az 59. helyet foglalta el Magyarország 63 megyéje sorában (Horvátország nélkül).

1 Csanád vármegye lakóinak megélhetését a 276 990 kat. hold termőterület biztosította. Az 1890. évi népszámlálás adatai szerint 130 575 fős lakosságból a megyeszékhelyen élt 32 663 ember.

2 Makó népessége számaránya után a 12. az országban. Megelőzte Miskolcot, Zombort, Székesfehérvárt, Kassát, Pécset, Brassót, Kolozsvárt, Szombathelyt, Győrt, Veszprémet.

3 A megye népességének 72,93%-a magyar, 12,05%-a tót, 10,48%-a román, 2,95%-a szerb, 1,08%-a német, egyéb 0,51% volt.

4 A megye lakosságának döntő többsége földműveléssel foglalkozott. Az erdő (zöme kincstári tulajdonban), kertészet és szőlészet kiegészítésként szerepelt. A mezőgazdaságban a szemtermelés jelentette a fősúlyt. A kertészetet kiemelkedően Makón művelték, répát, petrezselymet és más zöldségeket termelve. A várost azonban hagymakultúrája tette országosan és éppen ezekben az években külföldön is híressé. Az 1873. évi bécsi világkiállításon a makóiak szőlővel, fokhagymával, zöldségekkel és „kitűnő minőségű vöröshagymá"-val vettek részt. Ha jutalmakat nem is hoztak haza, a külföldi kereskedők (németek, osztrákok, csehek...) fölfigyeltek rájuk.

5 A telepítvényes falvakban (ebből Csanádban 15 kincstári község volt) termeltek még dohányt is.

6 Az 1886-os esztendő nem tartozott a legsikeresebbek közé. A gabonakivitel, amely főként Németország felé irányult, a magas védvám miatt csekély volt. A megye termése Fiúmén keresztül hagyta el az országot. Az árpára, különösen a sörárpára és a takarmányárpára kedvező kereslet akadt, de kicsi termést arattak be. A zabtermés sem kielégítő. A kukorica minőség tekintetében jó, de mennyisége erősen változó volt. A vármegye közigazgatási bizottságának jelentése a termésről megállapította: „törvényhatóságunk területén a központi járás nagy részében határozott rossz, Makó város határában középen alóli, a nagylaki és batonyai járásokban középtermést adott."

7 Az 1886-os év rossz termése ellenére a mezőgazdasági termelők büszkék lehettek magukra, hiszen az átlagos tiszta jövedelem tekintetében az országos negyedik helyen álltak. Csak Békés, Sopron és Torontál gazdái előzték meg őket.

8 75