Halmágyi Pál szerk.: Tanulmányok Tóth Ferenc köszöntése. A Makói Múzeum Füzetei 90. (Makó, 1998)

Dömötör János: Rudnay és Vásárhely

berek voltak. (Endre Bélát művésztársai a „finom lelkű" állandó jelzővel illették.) Tornyaival fennállott, szintén baráti kapcsolatának egyik megnyilvánulásaként modellt állt Tornyai egészalakos Bercsényi portréjához. Ez a mű ma a városháza közgyűlési termének dísze. Hamarosan kialakult helyi életmódja is: későn feküdt és későn kelt, elég sok időt töltött olvasással és szívesen hegedült Kiss Lajossal, a későbbi jeles néprajztudóssal, aki ekkor még, az 1904-ben alapított városi néprajzi múzeum őreként tevékenykedett. Rudnay az első időben csak vázlatrajzokat készített. Ezek közül a Művészet folyóirat 1906. évi 1. számában kettő (Hárman valának, Kis halott) meg is jelent. Létfeltételeinek biztosítása érdekében portréfestést is vállalt. Vetró Lajos Endre városi tisztviselő, író és szerkesztő, apja portéját fotó alapján kívánta elkészíttetni. Rudnay először ezt nem vállalta, amikor azonban meglátta a fényképet, kijelentette: „Ilyen karakteres fej megfestését örömmel vállalom." Megfestette ezen kívül Vetró Lajos Endréné arcképét is. (Mindkét festmény a Tornyai János Múzeum tulajdonába került /63.1.1., 63.1.2. ltsz.) Mint további pénzkereseti forrást indította el Rudnay 1906 tavaszán festőiskoláját. A Vásárhelyi Reggeli Újságban március 19-én jelent meg az első, ezzel kapcsolatos közlemény: „Kevesen tudják, hogy városunkban egész művésztelep és egy fejlődöttebb igényeknek megfelelő festőiskola van keletkezőben. Ez idő szerint négy festő és egy szobrász telepedett le. Tornyai kapott műtermet, Pásztornak is megszavazták, de hat hónap óta nem tud hozzájutni, pedig szűkös és kényelmetlen helyen is elkészítette a Munkácsy szobor pályamunkáját, mellyel egy csapásra meghódította az összes műkrititkusokat és a fővárosi és szegedi tárlatra is küldött olyan dolgokat, melyekkel szintén dicsőséget és elismertést fog aratni. De a városnál lévő kút művészi terve igazán hever, Szerdahelyi szobra és a főtéri ártézi kúté, Várady a Kaszinóban rendez kiállítást képeiből, vázlataiból. Rudnay állandóra letelepszik és művészi festőiskolát nyit. Ha nem eget verő művészeket nevel is, de megtanulnak művészi szemmel nézni, látni." A rajzolási idő délután 2-től 6 óráig tartott, de nem teljesen rendszeresen, mert olykor délelőtt tartották a rajzórákat. Állandó modellként a postai alkalmazott Kala Jánost alkalmazták. A növendékek szénnel rajzoltak. Rudnay művészetpedagógiai és módszertani alapelvei tanítványai szerint a következők voltak: az emberi test felépítését mértani alapon magyarázta, a fény és árnyék egységére, folyamatos együttélésére komoly hangsúlyt helyezett. Igyekezett a vonalrajz és a tónus között a megfelelő arányt megtartani. Fontosnak tartotta, hogy a növendékek a nagy egészből induljanak ki és haladjanak a részletek felé. Az életszerűséget és a kifejezés teljességet helyezte előtérbe. Rudnay a következő évben, 1907-ben ismét megnyitotta festőiskoláját, s erről a Vásárhely és Vidéke október 3-i száma így adott hírt: „Rudnay Gyula, a fiatal művészgeneráció kiváló tagja városunkban ismét megnyitja iskoláját úgy a kezdő, mint az előhaladó fiatalok részére. A tanítás október 5-én kezdődik. Nem ajánlhatjuk elég melegen városunk inteligenciájának a nemes művészi törekvések kellő pártolását. Művészet dolgában úgy is annyira hátra vagyunk, hogy a művészet ez 190