Halmágyi Pál szerk.: Tanulmányok Tóth Ferenc köszöntése. A Makói Múzeum Füzetei 90. (Makó, 1998)

Kőszegfalvi Ferenc: Espersit János ébresztése

földrajzból és természettanból), a számára fontos, kedves stúdiumokkal azonban szívesen és eredményesen foglalkozott. Az ősi protestáns gimnázium szelleme, híres magyartanárai, Futó Mihály és Imre Lajos, meg az iskola Petőfiről elnevezett önképzőköre jellemének és műveltségének kialakulására egyaránt döntő befolyással voltak. Tanulmánynak is beillő dolgozataival (Mátyás királyról, Kisfaludy epikájáról), meg emlékbeszédeivel, szavalataival már ötödikes korától pályadíjakat, elismerést nyert, hetedikesként, éppen bukása évében ifjúsági könyvtárosnak, nyolcadikos korában pedig az önképzőkör titkárává választották. A frissen maturált, tizenkilenc éves iijú nem költözik vissza Makóra. Vásárhely, amely éppen a századfoduló éveiben ér dualizmuskori anyagi, szellemi gyarapodásának tetőpontjára, s ahol barátokra tett szert, vonzóbbnak tűnhet számára. Éppen érettségije másnapján avatják a főgimnázium új épületét, néhány hét múlva pedig az Erzsébet-ligetben a pompás új színházpalotát, a Nyári Színkört. Villanyvilágítás, teniszpálya, korcsolyapálya javítja az élet minőségét. Négy nyomda működik, öt újságot adnak ki nagyjából egyidőben ezekben az években. Vetró Lajos Endre már 1898-ban napilappal próbálkozott, Németh László későbbi regényhőse, Kenéz Sándor ügyvéd 1900-ban indította meg a Vásárhelyi Híradó című modern, liberális lapját. Megindul Szeremlei Sámuel ötkötetes várostörténetének kiadása, 1904-ben megrendezik az első tárlatot, megalapítják a város múzeumát. Az utóbbiakban jelentős szerepe van az 1899-ben hazaköltöző Tornyai János festőművésznek, Endre Bélának, s a körülöttük kialakuló baráti körnek. E kör egyik tagja éppen Espersit János, akiről a vele egyívású Kiss Lajos, a későbbi néprajztudós, a vásárhelyi művészélet krónikása, ilyen pillanatképet festett: „Espersit János, újságszerkesztő, majd jogász. Bátor fellépésű, határozott beszédű fiatalember. Egyformán lelkesült az irodalom, művészet, jogi és politikai dolgok iránt. Diákkorában nagyhangú (!) szavaló, nagyhangúságát később is megtartotta. Különben őszinte barát. Mióta a művészek közé járt, bársonykabátot viselt." Espersit rövid hivatalnokoskodás után találta meg a számára legmegfelelőbb foglalkozást, az újságírást. Érettségi után előbb közjegyzői írnok, majd rövid ideig városi segédszámtiszt, mígnem 1900 február elsején belép Kenéz Sándor már említett induló lapjához, a Vásárhelyi Híradóhoz. Önkéntesi évét 1901 őszétől 1902 őszéig szolgálta le, a katonaságtól visszatérve felelős szerkesztője is lett a lapnak, ahol vezércikktől tudósításig mindent írt. Eperjesi János, Endre János, Bizon (Bölény) álneveken szépirodalmi munkákat, verseket is. (Érdekes egyébként, hogy éppen 1902-ben magyarosíttatni akarta nevét, az újsághír szerint Endre Jánosra. Talán az is jellemző apróság, hogy ezekben az években, — nomen est omen —, Vásárhelyen is a Kazinczy utcában bérelt lakást.) Önálló lapalapításra is gondolt, amikor 1904 márciusában az Ady feltétlen hívének számító, polgári radikális hitvallású Gonda Józseffel együtt megindítják a Vásárhelyi Ellenzék-et. A nyolc hónapig élő lapnál Gonda volt a fő-, Espersit a felelős szerkesztő. A vásárhelyi újságíróévek utolsó állomása a Vásárhelyi Reggeli Újság, ahol 1906 márciusától néhány hónapig a frissen indult, akkor még függetlenségi lap társszerkesztőjeként működött. Az életkörülményeiben ekkortájt beállott változás pályamódosításra késztette, tudniillik még 1903. június 20-án megnősült, 184