Halmágyi Pál szerk.: Tanulmányok Tóth Ferenc köszöntése. A Makói Múzeum Füzetei 90. (Makó, 1998)

Kőszegfalvi Ferenc: Espersit János ébresztése

feleségül véve egykori iskolatársa nővérét, a tehetős birtokos családból származó Nyikos Máriát. Két éven belül gyermekei is megszülettek — 1904-ben Mária, a József Attila-versekből ismert Caca, majd 1905-ben ifjabb János, — így biztosabb polgári egzisztenicát kellett teremtenie. Apósa tanácsára folytatja a még 1900-ban megkezdett s megszakításokkal végzett jogi tanulmányait (1905-1906 telén már rendőrségi segédfogalmazóként dolgozik), s 1907. június 21-én leteszi az ügyvédi előszigorlatot a kolozsvári egyetemen. Néhány nap múlva családjával Makóra költözik, s 14 év után odahagyva Vásárhelyt, 1907. július 14-én már ügyvédjelölt Kiss Pál ügyvédi irodájában. Nem szakad el azonban az újságírástól sem, hisz függetlenségi párti principálisa szerkeszti Justh Gyula makói lapját, a Makói Újságot. Espersit mellette válik a helyi politikai élet lelkes harcosává, az irodalom, a művészet fáradhatatlan munkásává. 1910. május 15-től Kiss Pál új lapjába, a Makói Független Újságba dolgozik, itt 1912-ig szintén felelős szerkesztő, de 1912-től, doktori szigorlata után, amikor apósa segítségével önálló ügyvédi irodát rendez be, az újságírást már csak időnként, mellékesen folytatja. Ezek a háborúba torkolló esztendők mégis Espersit tevékeny életének talán legsűrűbb esztendei. Hazaköltözése után szinte azonnal megrendezte Makó első tárlatát, 1909. február 2-án a megyeháza nagytermében, ahol vásárhelyi mestere, Tornyai János képeit mutatta be városának. 1912-ben sem csak ügyvédi irodáját nyitotta meg, ekkor Endre Béla tárlata következett. Az ebben az évben Vásárhelyen megalakult Országos Köztársasági Párt is azonnal soraiban tudhatja, 1913. április 14-én az állatias rendőrség éppen az ő lakásán veri szét a párt országos gyűlését. Ugyanebben az évben ismerkedett meg az akkor Makón tanító Juhász Gyulával. Előad, szaval, cikket ír, szervez, — éppen önmagára, családjára van a legkevesebb ideje. Családi élete meg is sínylette ezt. Felesége számonkérte az apai támogatást, szót emelt a polgári felfogás szerinti tékozlás, a könyvekre, műtárgyakra „kidobott" pénz miatt, s 1914-ben gyermekeivel együtt külön is vált tőle, hazaköltözve szüleihez. A szemrehányásoknak persze semmi foganatja nem volt, Espersit éppúgy nem tudott lemondani a könyvvásárlásról, a festők, költők támogatásáról^ mint a levegővételről. Az első világháború otthonától való ötven hónapnyi távollétet, harminc hónapi harctéri szolgálatot, maláriát, tengernyi keservet hozott, a háborút követő forradalmak rövid, lázas politikai szereplést, be nem váltott reményeket jelentettek Espersit Jánosnak. A háború utáni újrakezdés során a tisztalelkű idealista a hatalomra került ellenforradalommal szemben is töretlenül vállalta régi eszményeit, a polgári demokrácia, a szabadelvűség, a liberalizmus eszméit. Az újrainduló, s 1924-ig élő Makói Újság (1922-tól Makói Reggeli Újság) szerkesztésében ismét az ellenzékiség fóruma lett, a Makón is berendezkedő ellenforradalmi rendszer bátor bírálója. Újságíróként az elemi szabadságjogok elsikkadását kérte számon, ügyvédként a proletárdiktatúra alatt szerepet vállalt személyek védelmét vállalta, de tevékenykedett a városi és a megyei közéletben is. Megismerte, otthonába fogadta az árva, fiatal József Attilát, bemutatta Juhász Gyulának, akivel elmélyült, megszilárdult háború előttről datálódó barátsága is. Bár a szegedi költőt befogadó makói baráti kör polgári radikális, pacifista 185