Halmágyi Pál szerk.: Tanulmányok Tóth Ferenc köszöntése. A Makói Múzeum Füzetei 90. (Makó, 1998)
Gaskó Béla: Cincérek a Maros-parton
Tiszántúl VII. 17 VIII. 18 19 20 IX. 21 X. 22 23 Újszeged Új szentiván Hódmezővásárhely Derekegyház Nagymágocs Duna-Tisza köze Szeged-Gyálarét Szeged-Vesszős Sándorfalva Dóc Ásotthalom Rúzsa Pusztamérges A felsoroltakon kívül valószínűsíthető tápnövények még a közönséges mogyoró (Corylus avellana), a fehér fűz (Salix alba) és a fehér nyár (Populus alba). Ezek mindegyikéről tömegesen gyűjtöttük a cincért, de kinevelési adataink nincsenek. Ugyanez vonatkozik a Csengelén, Csongrádon, Szatymazon és Ópusztaszeren talált példányokra is. Mint az a táblázatokból leolvasható az amerikai darázscincért az elmúlt 13 év során 10 család 23 fafajából neveltük ki. Ezek az Alföldön csak kertvárosokban, parkokban és arborétumokban ültetett Abies alba kivételével mind lombosfák. Bár Bense (1995) az Abies genust (species név nélkül) a cincér tápnövényei között említi, a jegenyefenyő szórványos előfordulása miatt az újszegedi adat mindenképp meglepetés. A fenyőrőzsét 1989-ben a JAXE Újszegeden lévő füvészkertjéből hoztuk be. A Cerambycida által megtámadott, csúcsszáradt fákat október közepén vágták ki. Alsó, frissen elhalt részeiken a tűlevelek éppúgy elszíneződtek, mint a Semanotus russicus által fertőzött boróka tűi. A vékonyabb (6 cm-es átmérő alatti) ágakból tömegesen neveltünk ki imágókat. A törzságakból szintén jónéhány példány jött elő. A polifágia mértékére jellemző, hogy a cincéreknek egészen apró (néha csak néhány m 2)-es területen belül is több tápnövényük lehet. Dr. Márkus András 1997. évi kineveléseiből tudjuk, hogy az amerikai darázscincér Újkígyóson és Gyulán előfordul, de nem annyira gyakori, mint nálunk. (Szíves szóbeli közlését ezúton szeretném megköszönni.) Saját Békés megyei adatunk mindössze kettő akad, Mezőhegyes és Battonya. A Neoclytus acuminatus rajzása meglehetősen elnyújtott, május közepétől július végéig tart. A legkorábbi terepen gyűjtött példány lelőhelyadata: Szatymaz 1992. 05. 07., a legkésőbbié Csengele 1996. 09. 25. (egy éppen petét rakó nőstény). A rajzás intenzitása július közepén megtörik, majd augusztus végétől apróbb csúcs észlelhető. Nem lehetetlen, hogy hosszabb idő elteltével az amerikai darázscincér+ + + + 174
