Halmágyi Pál szerk.: Tanulmányok Tóth Ferenc köszöntése. A Makói Múzeum Füzetei 90. (Makó, 1998)

Gaskó Béla: Cincérek a Maros-parton

nek a Kárpát-medencében több törzse alakulhat ki. A meglehetősen tág tápnövényspektrum szintén ezt a tendenicát erősíti. A Csongrád megyei populáció virágot gyakorlatilag alig látogat. Ez nem zárja ki, hogy néhány egyedet ne lehessen virágokról is gyűjteni, de a viráglátogató példányok részaránya nem éri el az adott időben rajzó állomány 10%-át sem. Allenspach (1973) szerint az amerikai darázscincér D-Svájcban gyakran található virágzó cserjéken. Megfigyelését Bense (1995) általános érvényűnek tartja. Bár viráglátogatás mértéke nem számszerűsített, minden bizonnyal az Alpokban magasabb, mint a D-Alföldön. Ez jórészt a két terület virágkínálata közötti különbségre vezethető vissza. A pollenfogyasztás Csongrád megyében alig jelent szelekciós előnyt, ellentétben D-Svájccal, ahol a rajzási időben fajszámra és mennyiségre is nagyobb a választék. Nálunk a viráglátogató egyedek 90-95 %-át a fényes kutyatejen (Euphorbia lucida) és a gyalogakácon (Amorpha fruticosa) figyeltük meg. A hímek és a nőstények között jelentős a méretbeli különbség, a hímek lényegesen kisebbek. Az arány általában 1:1,5. 1:1,8, de mértünk már 2,4-szeres hosszbeli differenciát is. Ami a megtámadott faanyag átmérőjét illeti az amerikai darázscincér meglehetősen flexibilis. A 3-4 cm vastag ágakból éppúgy nevelhető, mint a 25—30 cm átmérőjű törzsekből, törzságakból. Mivel az ilyen vastagságú kőris, juhar, szil ... törzsekből lécek és deszkák készíthetők, a bogár a klasszikus erdészeti kategorizálás szerint (Escherich 1923, Győrfi 1957) műszaki károsítónak számít. A nőstények petéiket frissen döntött, vagy azévben kiszáradt fák kérgére rakják. A kiválasztás során a faanyag átmérője nem lényeges, a kéreg vastagsága viszont (fajonként változó mértékben) kizáró tényezőnek látszik. Egyenletesen vastag kérgű fákra a bogár szinte sohasem petézik. A fatest keménysége látszólag semmilyen hatást nem gyakorol a lárvákra. A kifejezetten kemény birs és körte ugyanúgy kedvelt tápnövényük, mint a jóval puhább gesztű cseresznye vagy őszibarack. Azt, hogy mely növényi inhibitorok zárják ki a cincér megtelepedését egy adott fafajban a Neoclytus acuminatus tág tápnövényspektruma miatt szinte lehetetlen megmondani. Néhány esetben gondolhatunk egyéb kártételre is, de ennek megítélése szintén meglehetősen nehéz dolog. Frissen (azévben) „gutaütött" kajszi és őszibarack fákból vett, szobahőmérsékleten tartott mintákból, ősszel a szúkkal (Scolytida) egyidőben tömegesen neveltünk ki amerikai darázscincéreket. Kérdéses, hogy a már elhalt fákra történt-e a peterakás vagy nedvrekedt, legyöngült állapotban következett be a fertőzés. Amennyiben ez utóbbi változat igazolódna be, úgy aszályos években, szél- és fagykárt követően (akár mint a vírusvektor is) a Neoclytus acuminatus potenciális fiziológiai károsító lehet. A sárgás alapszínű jelegzetesen „darázscincér-szerű" lárvák rendszerint tömegesen találhatók a megtámadott farészekben. Vastagabb törzságakban először a kéreg alatt rágnak, majd miután a többi xylofág rovarral együtt felélték a teljes tápanyagkészletet mélyebbre húzódnak. Ha a fertőzöttség csekély, akkor (értelemszerűen) a kéreg alatt mindig maradnak rágásmentes felületek és hosszabbak a 175