Halmágyi Pál szerk.: Tanulmányok Tóth Ferenc köszöntése. A Makói Múzeum Füzetei 90. (Makó, 1998)

Gaskó Béla: Cincérek a Maros-parton

G a határnál és a Battonyai Puszta Természetvédelmi Terület mellett), Székkutas (árokpart), Nagylak, Csiga-puszta (hullámtér és mentett oldal), Magyarcsanád, Csiga-puszta (hullámtér), Makó (hullámtér, mentett oldal és a Száraz-ér partja), Szeged—Vegyehát (hullámtér és mentett oldal). A torontáli sík élőhelyei: Kiszombor (hullámtér), Klárafalva (hullámtér és mentett oldal), Deszk (mentett oldal), Szeged—Szőreg (Szőregi-puszta csatornapart). A Cerambycidát a Tisza mentén 1994-ig a rendszeres és célirányos kutatás ellenére sem sikerült megtalálnunk. 1995-ben innen is előkerült. Lelőhelyei a folyó bal partján: Algyő (hullámtér), Mindszent (mentett oldal). Jobb parti élőhelyei: Szeged—Boszorkány-sziget (hullámtér), Szeged—Gyálarét (hullámtér), Algyő (mentett oldal), Csanytelek (mentett oldal). A Tisza menti Agapanthia osmanlis populáció csak a bal parton mondható erősnek. A jobb part két lelőhelyén, (az algyői vasúti híd előtti kubikgödröknél, továbbá a baksi komphoz vezető út melletti árok partján) — 1 nap alatt — mindössze egy-egy példányt sikerült találnunk. Igaz Csanytelken az elszáradt mácsonya szárakban bőven láttunk karakterisztikus rágásnyomokat. Az adatokból kitűnik, hogy a cincérállomány zöme a nagy folyók hullám- és árterén él. Itt mind a gáton belül, mind azon kívül bőven tenyésznek tápnövényei. Természetesen nem hagyhatók figyelmen kivűl a nagyobb erek mácsonyásai sem. Sajnos eddig mindössze a Száraz-ér völgyét sikerült szisztematikusabban átnézni. Tapasztalataink szerint a tápnövény szórványok szintén fontosak, mert a Cerambycidák tovább terjedéséhez sokszor elég egy szélesebb árokpart is. Az ilyen rejtett ökológiai folyosókra vezethető vissza a D-alföldi populáció látványos térnyerése. Mivel az Agapanthia osmanlis erősen kötődik a mácsonyákhoz, a tápnövények környezeti igényei behatárolják a cincér populációk biotopjait. A Dipsacus laciniatus és a Dipsacus fullonum főbb ökológiai paraméterei Simon (1992) nyomán a következők: — Mindkét species a Plantaginetea cönotaxonba tartozó gyomfaj, melyek enyhén meszes taljon tenyésznek (R értékük 4). — A szubmediterrán-középeurópai elterjedésű erdei mácsonya vízháztartási száma (W érték) 7, ami nedves élőhelyekre utal. — Az eurázsiai mediterrán areájú héjakút mácsonya a mérsékelten vizes élőhelyeken fordul elő. (W értéke 8). A dél-alföldi Agapanthia osmanlisok változatait és az általunk eddig terepen gyűjtött múzeumi példányok számát az alábbi táblázat foglalja össze: 1. kék alapszínű, az előtör közepén világos szőrsávval 39 db 2. zöld alapszínű, az előtör közepén világos szőrsávval 47 db 3. kék alapszínű, az előtör szőrsáv nélküli 17 db 4. zöld alapszínű, az előtör szőrsáv nélkül

i 11 db Archivált példány összesen: 114 db A cincérek lárva alakban telelnek át, fejlődésük 1 éves. Az áttelelt lárva a 03.—04. hónapban bábozódik. Az imágók május vége felé jelennek meg. A rajzási 169