Halmágyi Pál szerk.: Tanulmányok Tóth Ferenc köszöntése. A Makói Múzeum Füzetei 90. (Makó, 1998)

Gaskó Béla: Cincérek a Maros-parton

fatestbe, ezáltal a bábkamra is mélyebbre kerül. A röplyuk 0,3—0,5 cm hosszú, 0,15—0,2 cm széles, erősen elliptoid. Az együttesen előfoduló rágásminták alapján a vörösbarna háncscincérnek az árvédelmi fűzrőzsében 6 cm ágátmérő felett a Rhopalopus clavipes, azalatt a Rhopalopus macropus jelenti a lefőbb trofikus konkurenciát. Mind a három faj közvetlenül a kéreg alatt rág és szűk habitatban is meglehetősen sok példányuk fejlődik ki. Agapanthia osmanlis Reiche 1858 Javasolt magyar neve: mácsonyacincér Közép-európai viszonylatban kiemelkedő faunisztikai jelentőségű az Agapanthia osmanlis nevű Cerambycida előfordulása megyénkben. Elvileg fennáll az Agapanthia violacea m. intermediával való tévesztés lehetősége, de az előtör és a szárnyfedők alapskulptúrája alapján első látásra elkülöníthetők. A finomabban szemcsézett, ezért fényesebbnek tűnő kék bogáncscincérrel szemben a mácsonyacincér előtorának és szárnyfedőjének szemcsézettsége annyira durva, hogy még a „kopott" példányok is kifejezetten mattnak tűnnek. Az Agapanthia osmanlist sokáig csak Kis-Ázsiából és Törökország európai részéből ismerték (Winkler 1924—32). A Természettudományi Múzeum Állattárának paleartikus gyűjteményében napjainkban is mindössze 3 példányt őriznek ebből a fajból. Mindhármat még Reitter gyűjtötte, közülük 2 Törökországból származik, 1 lelőhelyezetlen. Sajnos a kézzel írt helységneveket nem sikerült kiolvasni. Először Plavilstshikov (1930) összegezte az addig ismert előfordulásokat, melyek Törökország (Konstantinápoly), Szíria, Kisázsia és Transzkaukázia. 31 évvel később a román faunakötet (Pánin és Savulescu 1961) a cincért Bulgáriából is említi. Savulescu 1958. V. 12-én Bukarest körzetében meglehetősen sok Agapanthia osmanlist gyűjtött, melyeket Hyrovsky határozott meg. Hosszas szünet után a közelmúltban cseh bogarászok (Jan Sobota és Jaroslaw Sekera) szintén Bulgáriában találtak nagyobb mennyiségű mácsonyacincért. A Gaskó Kálmán magángyűjteményében lévő példány adatai: Bulgária Sozopol 1987. VI. leg. J. Sobota. Az első hazai egyedet 1986. VI. 12-én a strand melletti makói hullámtéren egy héjakút mácsonyán fogtuk. Intenzíven terjeszkedő fitofág Coleopterák csak akkor monofágok, ha tápnövényeik kultúrnövények. Minden más esetben szélesebb tápnövény választékkal kell számolunk. Jelenlegi ismereteink alapján az Agapanthia osmanlis olyan stenök oligofág faj, melynek tápnövény spektruma egy adott genuson belül marad. Eddig valamennyi egyedét erdei mácsonyán (Dipsacus fullonum), héjakút mácsonyán (Dipsacus laciniatus) vagy a két faj hibridjén (Dipsacus X pseudosylvester) gyűjtöttük, illetőleg ezekből a növényekből neveltük ki. A rendkívül kevés biztos adatot, továbbá a napjainkban zajló expanziót figyelembe véve nem zárható ki, hogy a tápnövények köre idővel bővülni fog. A mácsonyacincér ismertté vált hazai lelőhelyei kivétel nélkül Csongrád és Békés megyékből valók. Ezek a Maros—Körös közén: Battonya (Száraz-ér völgye 168