Halmágyi Pál szerk.: Tanulmányok Tóth Ferenc köszöntése. A Makói Múzeum Füzetei 90. (Makó, 1998)

Fejér Gábor: A bűn

viselkedésformák kanalizálhatóságát, s akadályozza a közösségi magatartásformák kialakulását. Ezen az alapon ugyanis nem létezhet a jó és a rossz kettéválasztása feletti diskurzus, ennélfogva nem létezhet közmegegyezés sem. A konszenzus a magánélet és a nyilvánosság határán törik meg, s koncentrikus körök mentén gyengül. Acsaládon belül még érvényesülnek valamilyen általánosan elfogadott normák. A ház egészének vélekedése már csak valamilyen nagyon laza és sokarcú „rend"-igényről beszél, a kapun kívül pedig pusztán arról, hogy ott — ennélfogva itt, tehát a házban is — rossz. A szereplők Az adatfelvétel során elhangzott történetek visszatérő szereplői három markánsan elkülönülő csoportba sorolhatók. A téren s a környező utcákban működő prostituáltak rendelkeznek a legkomolyabb hagyományokkal, ennélfogva megítélésük is összetettebb. Az idősebb korosztályok még emlékeznek azokra az időkre, amikor ez a tevékenység legálisan, ellenőrzött keretek között folyt, amikor a filia publica, a köz leányai többségükben nyilvánosházakban dolgoztak. Ők a mai gyakorlatot általában élesen elítélik, s örülnének, ha a lányok visszatérnének a falak közé. Ők azok, akiket az utcán magukat áruló lányok puszta látványa is irritál, felháborítónak tartják, hogy leszólítják őket, s hogy megy a cirkusz a kurvák meg a stricik között, hogy olyan hangosak, hogy nyáron nem lehet tőlük kinyitni az ablakot. Aki megbékélne is a helyzettel, az is megrökönyödik, ha egy hároméves kislány pontosan tudja, mit szoktak csinálni a Marival a lépcsőházban. A fiatalabbak, akik már készen kapták ezt a helyzetet, hovatovább olyan adottságként fogják fel a prostitúció jelenlétét, mint azt, hogy a nap süt, az eső pedig nedves. Annak a fiatalnak pedig, akiről a téren hántották le a szemérem utolsó foszlányait is, eszébe nem jut, hogy nem minden úgy a legjobb, ahogyan van. A lányok szerepét ezért morális aggályok nélkül szemlélik, s pusztán a prostitúcióban nem látnak potenciális veszélyforrást bűnügyi tekintetben. Szerintük a problémák sokkal inkább tapadnak ahhoz a réteghez, amelyik a prostitúció hasznát bezsebeli, mint mondják, az ott az alja mindennek. A romák megítélése már sokkal rosszabb, de még mindig tartalmaz pozitív elemeket. Ennek oka egyfelől az, hogy a házban, javarészt 1945 előtt, muzsikus romák laktak, akik általában sikerrel fogadtatták el magukat. így aztán a fogalom egyfajta pozitív kiemelést jelentő minőségjelzővé vált a romák esetében, ámbár ellentétes fogalompárként formulázva: rendes, pedig cigány... Élesen eltérő megítélés alá esnek ezzel szemben a főképp a hatvanas évektől a fővárosba költözők csoportjai, akik a korábbi etnikai és/vagy foglalkozási szegregációt cserélték ezáltal területi szegregációra. A közmegítélés a kriminalitás 99%át tulajdonítja a romáknak, a ház esetében úgy vélekednek, hogy ott 100%-ban ők felelősek mindenért. / Az elmúlt 8-10 évben újabb beköltözési hullámról beszélnek az ott lakók, s arról, hogy míg korábban egy közeli ház volt a romák gyűjtőhelye, most már 159